Az "értelmiségiek" miért nem szeretik a popzenét?

A kommersz popzene szerzői előtt egy cél lebeg: mindenki által érthető és szerethető dalt írni (így lesz ugye a legnagyobb a befogadóközeg, és a bevétel). Éppen ezért nem lehet belerakni mély gondolatokat, értelmezendő szöveget - amit egy "értelmiségi" de legalább egy kicsit is művelt ember keres egy dalban (és a művészet minden más formájában). De nem ez a művészet célja? Kikapcsolni az embereket és közben közvetíteni valamit? Nos, valamikor ez volt, csak hogy ma, a fogyasztók irányított butításának korában változtatni kell a hozzáálláson - most sajnos a kínálat formálja az igényt, pedig fordítva kellene lennie.

Hogy mi a probléma azzal, hogy nem saját dalát adja elő az adott előadó (szándékosan nem énekes és nem előadóművész). Már említették, hogy nem a saját gondolatait, érzéseit mutatja be, ami ront a minőségen is, de gondoljunk csak bele. Általában nem negatív kép alakul ki arról, aki "más tollával ékeskedik". Nem egy rossz dolog ez?

Nekem semmi bajom nem lenne az ilyen emberekkel a zenei életben - ha nem szorítanák háttérbe az igazi zenészeket, azokat, akik tudnak zenélni egy hangszeren (nem csak játszani rajta), saját maguk írják a dalaikat és közvetítenek is valamit.

Bár nem vagyok (még) kimondottan értelmiségi, de remélem nem vettek meg, ha leírom a véleményem.

Szerintem az igazán jó zene akár szöveg nélkül is "eladja magát". A zene számomra (és gondolom sokan mások számára is) hangulatot, érzéseket közvetít. Amelyik erre nem képes, nem tud megfogni, hallgatása közben egyszerűen nem érzek semmit, az számomra csak üres hangok egymásutánisága.

Egy jó dalszerző a szívét-lelkét beleteszi a munkájába és ezt érezni is lehet rajta.

Valahol olyan, mint egy beszélgetés. Van, akivel jót lehet beszélgetni, érdekes dolgokat mond, érdekes maga az ember. És van, aki csak beszél hozzád, de nem mond semmit. És inkább csak szabadulnál tőle.

Akiknek nagyobbak az elvárásai a zenével kapcsolatban, minthogy ritmikusan ismétlődő hangokra valaki beszéljen valamit, akik tartalmat keresnek a hallottakban, azok nem elégednek meg a popszámok jelentős részére jellemző semmitmondással. Vannak jó popszámok is, de valljuk be, a legtöbb csak a pénzszerzés céljából készült!

Most nem azt mondom, hogy minden amit eladnak, az rossz, csak rosszak a prioritások.

Ahogy lennie kéne:

Irtam egy jó dalt, talán még el is tudom adni.

És ahogy van:

El akarok adni valamit, íratok egy számot!

Érdemes megnézni, youtube-on vannak videók, ahol 3-4 akkordot játszanak egy random hangszeren újra és újra. Majd ráénekelnek vagy 40 popszámot, és mindre ráismersz.

A dolog másik momentuma a szöveg.

Fentebb kifejtettem azon véleményem, hogy a szöveg nem feltétele a jó zenének.

De ha már van, akkor ne értelmetlen baromságokat beszéljenek éneklés címszó alatt.

Legyen mondanivalója, mögöttes tartalma, adjon hozzá valamit a zenéhez!

A jó szöveg legtöbbször nem viszi el a hátán az amúgy szar zenei hátteret (kivéve 1-2 stílust, ahol kb ez a lényeg) de egy közepes zenei alapot jelentősen feljavíthat.

A korstílus sem mindegy, kérdező.

Tudod miért volt annyira népszerű a Beatles a '60-as években?

Mert az akkori kor problémáiról és jelenségeiről írt dalokat, ami a fiatalokat érintette, de ami igazán fontos, az az, hogy az ők maguk is fiatalok voltak, őket is érintették azok a dolgok, ezért nem kellett nekik stáb. Írt pozitív és negatív érzésekről, de a lényeg az, hogy ez mind valós volt; nem kreált. Ráadásul benne volt a fiatalokban az, hogy szabadságot akarnak és szórakozni, a '40-es és '50-es évek eseményei után.

Egyetértek az előttem szólókkal.

Én is azon a véleményen vagyok, hogy a mai popzenének nincs igazi, mély mondanivalója. Nyilván nem is ez a stílus lényege, de az "értelmiségiek" ezért nem szeretik. A legtöbb popzenei tákolmány témája (szerelmi csalódás, pénz, autó, buli, nők), valljuk be, egy művelt ember számára nem kielégítő.

A zenei alap szerintem nem fő ok, nem minden "értelmiségi" ért a muzsikához. :)

Ezen kívül még számos ok lehet:

-a pop a pénzről szól, nem a tehetségről

-már említettem a témát: főleg a tizenéves korosztályt célozzák meg (meg esetleg a huszonegynéhány éveseket)

-nem szeretem a kifejezést, de nem találok jobbat: túl "mainstream", a csapból is ez folyik

-a fülbemászó dallam sokszor inkább idegesítő

[off] Kértél linket. Az én zenei érdeklődésem igazán sokrétű, a Gangnam Style-ból is találtam -számomra- hallgatható verziót: https://www.youtube.com/watch?v=HmBByDQHJAA

Hörgős metált nem szeretem, de ez pl. egy metál opera: https://www.youtube.com/watch?v=SNuwOYQPr-s

Nagyon szeretem Ewan Dobsont: https://www.youtube.com/watch?v=siHtYpwIQpg

van igényes popzene is pl Sting stb

de azért mondjuk egy tizenévest nem nagyon lehet látni (tisztelet a kivételnek), amint épp jazzt vagy operát, komolyzenét hallgat.

Mert ezekhez már érettség kell (és mindenki kezdi valahol)

én szeretem a popot!

sokkal jobb a rocknál, mert a popnak mindig van hangzása