Az "értelmiségiek" miért nem szeretik a popzenét?

értelmiségi vagyok, szeretem a popzenét

és ritkán figyelek a szövegére... tudjam dúdolgatni, tudjak rá táncolni, lehessen rá vezetni.

Ez egy nagyon hülye általánosítás. Most komolyan, állítólag értelmiségi vagyok, hadd tudjam már meg, mégis milyen zenét hallgatok, aminek "zeneileg semmi alapja", de jó a szövege. Tudnál ilyeneket sorolni?

David Guetta valóban gyenge, de nem azért, mert értelmiségi vagyok, hanem mert zeneileg tényleg nulla, rongyosra játszott zenei alapokra rákever valamit. Nem vagyok elitista, de nálam a jó dallam kb. ezt jelenti: https://www.youtube.com/watch?v=APNI2CC0k6A

Félreértés elkerüléseképpen: meglehetősen kevés klasszikus zenét hallgatok. Csak attól még, hogy meghallgatok Lady Gaga-t, vagy a Ghangnam Style-t, még felismerem, mi az, ami gagyi.

A másodikkal 100%-osan egyetértek.

Az "igazán jó zene" nekem nem ott kezdődik, hogy egy ütemre rákentek valami gépgitárt és egy fazon/nőszemély nyivákol felette, hanem ott, hogy hangszerelt, komponált, összetett, mély, érzelmekkel teli, megragadó.

Ez felőlem lehet klasszikus zene de lehet akármilyen modern zene is, ahol a tisztelt előadó eljutott arra a szintre, hogy megtanult hangszereken játszani, megírni a saját zenéjét és a saját számait, valamint azt ugyanolyan minőségben élőben előadni.

EZ semmilyen mértékben nem jellemző a popzenére. A popzenészek számára a "zenei" aláfestést valamint a dalszöveget is 90%-ban egy másik személy írja, a popzenésznek csak egy eladható arca, karaktere van hozzá. Sok esetben még a hangjuk sem eladható, így azt is géppel módosítják utólag. Én ezt sem megbecsülni, sem zenének nevezni nem tudom. Előbb perdülök táncra egy keringőt hallván, mint az ilyen David Guetta-féle figurákat.

A zongorás számodat sajnos nem tudom lejátszani, mivel Németországban élek, és itt a GEMA letiltotta.

Nem nem mindegy, legalábbis számomra. Ha én hallgatok egy előadót, akkor én ŐT szeretném hallgatni, a saját gondolatait, a saját stílusát és a saját érzéseit.

Számomra nem érdekfeszítő az, hogy a szomszéd Józsi mit írt vagy mit komponált, ha én nem őt szeretném hallgatni. Nekem ez olyan mint egy hazugság; nem jön át egyáltalán. A fejemet a falba tudnám verni, amikor eszembe ötlik, hogy ülnek hárman-négyen a stúdióban és dobálják be az ötleteket, hogy "igen, és akkor most írjunk egy szerelmes számot neki, ő meg majd elénekli! Mit szólnátok, ha xy-nak ebből a számából elővennék a háttérzenét, raknánk bele egy kis ezt meg azt, és arra énekelné? Esetleg lehetne egy ütemmel lassabban, úgy érzelgősebb lenne. Tuti ötlet!"

Na, kb. így születik a populáris zene.

Ezek szerint én "értelmiségi" vagyok. Megpróbálom elmagyarázni a látásmódomat, hátha nem nézel mutáns X man-nek ezután.

Szóval a pop stílus egy nagyon egyszerű hangzásvilágú műfaj, nevezhetjük kommersznek is. Nagyon szegényes a hangszerelése, könnyen megszerkeszthető, keverhető és a szövege sem túl bonyolult általában. Egy rövid, pár soros éneket vagy újabban rap-et követ egy refrén, és ezek ismétlődnek. A refrén van, hogy egy percig is ismétlődik jellemzően a szám végén.

Nekem nem a zenével van bajom, mert néha sikerül szegényes hangzással is hallgatható zenét csinálniuk az előadóknak (a kevesebb néha több elve), de az, hogy az összes számát erre alapozza, már lustaságot, pénzhajhászó magatartást tanúsít (Inna, David Guetta, annak idején Alice Deejay, Ian Van Dahl stb). Kifejezetten azért "gyártják" ezeket a számokat, hogy a nép fülébe és szájába adják. A legbonyolultabb, legszebb és legváltozatosabb zenéket nem is játsszák a rádióállomások. Én még nem hallottam Hans Zimmer, James Newton Howard, vagy más műfajt tekintve, akármelyik komolyabb trance előadó munkáját egyik adón sem, mert nem oda valók (az utóbbi kivétel, ha egy populárisabb muzsikát készítenek, direkt sláger jelleggel).

David Guetta-nál (ha már őt írtad példának) megfigyelhető, hogy kitalál vagy lop egy dallamot, effektet, zenei alapot és azt erőlteti több azt követő számában amíg a nép meg nem unja. Ettől kommersz és ezért nem tudom értékelni sajnos. Neki is voltak jó pillanatai, de elku*vult, hogy úgy mondjam. Vannak akiket pedig kifejezetten ember számba sem tudok venni, mint Rihanna, Lady Gaga és társaik, akiknek a szájukba adják a szöveget, elkészítik a zenei alapot az éppen top hangokból és lenyomják a torkunkon. Rihanna önerőből egy nulla lenne, mert nem ért a zenéhez. Erre hajazik az X-Faktor is meg a többi "sztár"gyár. Jó hangjuk van ez vitathatatlan és jó hallani, ahogy egy régi vagy aktuális számot elénekelnek, de amikor oda kerül a sor, hogy mutassanak fel valami sajátot, egy-két gyenge próbálkozás után eltűnnek a süllyesztőben, mert nincs olyan zenei tehetségük, amivel hosszabb távon a köztudatban tudnának maradni. Ráadásul azt az 1-2 próbálkozást is egy hadsereg felügyeli, nehogy szégyent hozzanak a műsorra. Ha akkora tehetségek lennének, nem lenne szükségük a műsorra, hanem saját "demo" felvételeiket elküldve kiadóknak, rádióállomásoknak, producereknek stb.., simán fel tudnának törni. Teccik érteni?

Akiről a tv, rádió, újság mondja, hogy sztár, az nem az. Ha valaki ezeken kívül sztárrá növi ki magát és ezt megírja az újság, ismerteti a tv, rádió, az más tészta. Általában azonban a tök ismeretlen senkikkel van tele a média és ha nem is történik velük semmi, akkor is kreálnak valami "fontos infót, hírt" róluk. "Mert hogy ez minket rohadtul érdekel ám"

Dióhéjban ennyi a véleményem. Kíváncsi vagyok a reakciókra, más meglátásokra.

UI.: Csak nekem tűnt fel, hogy mennyi sztárvárományos előadó volt, amik aztán nyom nélkül eltűntek? Például: O-Zone.

"Na szóval a csóró szupersztár f*szi mégsem volt olyan mázlista" The Adventures Of Ford Fairlane