Általánosságban szereted az embereket?

Én szeretek pár embert aki fontos számomra, és részt vesznek az életemben. Az idegenekkel nem foglalkozom, de nem utálom őket. Sok évem alatt volt alkalmam csodás emberekkel megismerkedni, és összehozott a sors olyanokkal is akik borzalmasak.

Viszont a tömeget kifejezetten utálom. Idegbajt kapok a sok embertömegtől, a sok okoskodó anyukáktól, a sok bunkó férfiaktól, és a sok hisztiző kölyköktől.

40/N

érdekes kérdés, tetszik :)

erre sokan aszerint válaszolnak, hogy eddig mit kaptak az életben, illetve h szemét, vagy épp jó emberekkel hozta össze a sors az adott válaszolót.

alapvetően igyekszem mindenkihez pozitívan hozzáállni, udvariasan viselkedni, mi több, aki rászorul annak szívesen segítek. no, azért nem kell nagy dolgokra gondolni, pl az idős néninek feltenni-leszedni a csomagját a buszról és hasonló apróságok. de az ilyen esetekben is megválogatom azért az alanyt :)

csalódtam már sok emberben, és pont mostanában határoztam el, h innentől senkivel nem alakítok ki bizalmas viszont. szóval aki bent van a körben, az remélhetőleg benn is marad, a többiek meg vigyázzanak, az ajtók záródnak.

szeretném én őket, csak néha olyan nehéz megérteni, h mi viszi rá legtöbbjüket arra a sok gyarlóságra, amit naponta elkövetnek.

zavar, és bosszant, amikor valaki arra nem veszi a fáradságot, h egy kis önismeretet gyakoroljon, önvizsgálatot tartson.

inkább amondó vagyok, h igyekszem szerethetővé, szeretetre méltóvá válni. ha visszakapom a jót, akkor nekem is könnyebb jót adni.

"Az emberek cselekedeteit 99%-ban a saját érdekeik, élvezetük keresése vezeti, ez hajtja őket. Ezen nem igazán van mit szeretni. "

Szerintem nem ezzel van a baj. Cselekedjen mindenki úgy, hogy az érdekeik vagy inkább céljaik/vágyaik teljesüljenek, CSAK! Csak úgy tegyék mindezt, hogy azzal másnak ne ártsanak, másnak ne legyen attól rosszabb.

Vagyis amikor az érdekek teljesítése erkölcstelenséggel párosul, az már túlzás. Kellene egy határ, amit nem lép senki át... De hát ez egyelőre álom csak...

Mivel sok szemétséget kaptam az emberektől és a mai napig tapasztalom úgyanezt, így általánosságban nem vagyok emberszerető.Egyik elöző hozzászolóval egyetértek, nem akarok átesni egy másik végletbe, hogy mindekibe csak a rosszat lássam, igyekszem meglátni a jót is bennük és valahogy feldolgozni magamban, hogy hogyan álljak hozzá, hogyan viselkedjek vele a továbbiakban.Ezt is inkább magamért teszem, az utálat csak engem tesz tönkre.Csak nehéz megkapni a középutat, mert a sok bunkó, együgyü vagy irigy embernek lehet megbócsájtasz de holnap ugyanúgy fog viselkedni veled és akkor tényleg felteszed magadban a kérdést, hogy na itt mi a megoldás.Mindenkit pontra tenni, vagy elzárkozni a világtól vagy türni egy életen át és nyelni a mások hülyeségeit.

Szerintem elkerülhetetlen a vitázás és az aranyközépút valahol ott van, hogy szeretetteli embernek lenni de egyben keménynek is, pontra tenni egyeseket mikor a helyzet megköveteli.Egyesek nem tanulnak a hibáikból csak ha van annak következménye is.Ha nem szólsz rá, nem szólsz valakinek(fönök, rendőrség stb stb), ezt fogja csinálni egész életében.