Általánosságban szereted az embereket?

32 évesen már nem vagyok olyan naív. Újra és újra tapasztalom, hogy annyi buta ember van. Ez még csak hagyján, nem érdekelne. Az a baj, hogy legtöbb rosszindulatú, és természetes ösztöne, hogy ártson másoknak. (Okosok között is vannak sajnos szörnyetegek.)

Nem tudom miért jó nekik, hogy másnak keresztbe tesznek, sose fogom megérteni.

Nem tudok olyat szeretni, aki mocskos módon árt nekem.

Tehát általánosságban: NEM!

Nem. De nem utálom őket, csak nem tudok mit szeretni bennük. Az emberek cselekedeteit 99%-ban a saját érdekeik, élvezetük keresése vezeti, ez hajtja őket. Ezen nem igazán van mit szeretni.

Persze a megvalósítás függ intelligenciától, tanultságtól, környezettől, lehetőségektől stb., de alapvetően a motivációk ugyanazok.

Én nagyon sokáig szeretettel viszonyultam mindenki felé. De aztán minél több embert megismertem, rájöttem, hogy már nem tudok mit szeretni bennük igazából. Ha megnézed egy átlagember napját, mit csinál?

- Felkel, elmegy munkába, mert ez a kötelessége, hogy tudjon hol lakni és mit enni.

- Hazamegy, eszik, megcsinálja a szükséges teendőket, mert kötelessége.

- Eszik, fürdik, elmegy WC-re, elmegy a boltba, mert muszáj neki.

- Csinál valami agyromboló kikapcsolódást, hogy ne legyen a sok kötelességtől depressziós.

-Ha jó kedve van, kedves. Ha rossz kedve van, bunkó. Ha valami kell neki, próbálja megszerezni. Ha valami nem jön össze neki, akkor vagy bosszút áll, vagy ellenséges lesz.

Az a baj, hogy a legtöbb emberben nincs mit szeretni, mert egy robot szintjén vegetál.

Persze vannak a nagylelkű, önfeláldozó, jó lelkű emberek, csak ez 1 a 1.000.000-ból, bennük van szeretetreméltó dolog, de nem ez az általános.