Megbantal e valaha akarmit is? Ha visszamehetnel az idoben min valtoztatnal?

Igen van.

A suliban a felvételi lapon más sorrendben írnám a sulikat.

És hallgatnék a családomra és a barátaimra a párkapcsolatot illetően-mindenki ellenezte,persze igazuk is lett. De nem bánkódom,ez kellett az életemhez,ebből kell kihozni a legjobbat.

Azt, hogy egyetemre mentem. Bármilyen jó is volt, és akármennyire szerettem, ha visszamehetnék az időben, inkább 1-2 OKJ-s képzést elvégeznék, amiket most már nagyon szívesen csinálnék, de már nem ingyenes, és elég sokat kellene érte fizetni.

Illetve az exemmel sokkal hamarabb szakítanék, és nem szenvednék mellette még 1.5-2 évet.

-nem dobnám oda 14évesen a szüzességemet olyannak aki meg sem érdemelte

-nem próbálnám ki a drogot

-elvégeztem volna a közgázt és most menő könyvelő lennék

-nem kezdtem volna kapcsolatot ennyi férfival

-nem lennék olyan naiv és nem hagynám magam kihasználni

-okosabban választanék barátokat, haverokat

-többet tennék félre abból a sok pénzből amit kerestem

-nem mennék hozzá a férjemhez

nem mennék gimnáziumba

nem lennék otthonülő

elkezdenék pl versenyszeerűen úszni az állandó otthonülés helyett

nem barátkoznék olyan emberekkel,akik csak kihazsnálni akarnak

Az életemben az üres időket bár tevékenyen töltöttem volna!

Megismerném az apámat, rengeteg mindent kérdeznék tőle, ahelyett hogy a kétségekre megy rá a gyerekkorom. (Már meghalt.)

Nem tanítottak meg törődni magammal, későn tanultam meg bizonyos dolgokat, és ennek most látom egészségügyi kárát is.

Időben bocsánatot kérnék, és értékelném a nagyszüleimet, ahogy megérdemelték volna.

Nem költöztem volna el otthonról 18 évesen.

Nem gimnáziumot végeztem volna, hanem szakközepet, és egyetemen másik szakot, magyar helyett pszichológiát.

Nem hagytam volna abba az írást.

Bár mertem volna döntéseket hozni, időben!

Bár mertem volna kiállni magamért, talán kevesebbszer lettem volna felmosórongy.

(Most azon vagyok, hogy amin lehet változtassak. Igyekszek nyíltabban fordulni helyzetekhez, lehetőségekhez, emberekhez, próbálok kiállni magamért. Lassan, lassan talán érzem, hogy vannak barátaim is.)

Off:Nincs olyan ember aki ne bánt volna meg dolgokat a múltban.

Még akkor is, ha hihetetlen sikeres élete van, akkor is fog olyan dolgokat találni amiken változtatna.

Én amondó vagyok, hogy felesleges ilyeneken rágódni, tanulni kell a hibáinkból és továbblépni. Az életben rengeteg buktató van kisebbek, nagyobbak, de mindegyiken egy közös bennük, ha sokat totojázol akármelyiknél a végén arra fogsz rájönni pár előbb túl léptem volna rajta.

Sablonos duma.... hát ez van.

A lényeg, hogy felesleges bánkódni a múlton, mert elveszi előled a jövőt, tapasztalat.

ON: Többet tanulnék, elkezdenék sportolni, barátokat szereznék = nem hagytam volna el magam fiatalon. Előbb elkezdenék fogyókúrázni (túlsúlyom az egész tinédzser koromra rányomta a bélyegét). Bár én még most is fiatal vagyok.

Sok sikert mindenkinek!

Ha visszamehetnék az időben, akkor jó pár évvel ezelőtt nem adok fel egy levelet, ami törzsgyökeresen megváltoztatta az életem és annyit szenvedtem éveken át. Akkor máshogy döntök. Gondolkodtam volna, nem pedig... fejetlenül csak a világba.

De nem szeretek erre gondolni. Már nem tudom kitörölni. De visszaalakult az életem. A jelenben kell változásokat hozni, ha valahol elrontottuk. Nem kell a múlttal élni. Az már csak múlt. Még így leírni is rossz. Nem szeretem! Nem kell belegondolni.

Nekem elég volt egy levélmegírás + telefonkikapcsolás és az egész életem megváltozott ---> iszonyúan rossz irányba.