Szerintetek nem szégyen, hogy a szülők, nagyszülők nem támogatják a továbbtanulásomat?

Tudom, hogy gonosz vagyok, de akkor el kellett volna menni diákmunkára :-( Meg kérni kollégiumi helyet, akkor alacsonyabbak a költségek, elég kevesebbet kérni a szülőktől.

Nekem is az a normális, hogy támogatom a gyerekem amíg tudom. De remélem, ha nem fogom tudni, vagy valamitől megzakkanok és megvonom a támogatás, lesz olyan talpraesett hogy megoldja.

(De igen, lehet tanulni mérnöki szak mellett. Én villamosmérnökit végeztem, párom informatikai mérnök, m ind a ketten dolgoztunk suli mellett)

hogy tudsz-e dolgozni mellette nem csak szaktól függ. Én jogra jártam, nem olyan nagy szám, de a 20 csoportból jó párnak jött ki úgy az órarendje, hogy össze-vissza voltak a szemináriumai elszórva a napban és a hétben, ami mellett nem lehet munkát vállalni, mert ki a francnak kellesz, mikor hétfőn egyáltalán nem érsz rá, kedden csak tíztől egyig, meg majd öttől hatig, szerdán meg kettőtől hatig, de ugye ez is úgy, hogy nyilván nem a terem ajtajában kapsz munkát, hanem vond még le azt is, ameddig oda kell érni.

Na meg, nem minden egyetemen, nem minden tanárnál lehet ám csak úgy átülni a másik csoport órájára, mert az neked időben jobb lenne, kb. leszarják, írjál kérvényt, és ha nekik nem tetszik, akkor le van szarva, hogy két és fél nap alatt az összes órádat lezavarnád, járjál csak össze-vissza sok holt idővel, ami semmire se elég.

Manapság vicc a diák munka, mindenki egyetemistákat akar teljes munkaidőben, csak azt nem értem, hogyan legyen valaki non-stop ott a munkahelyen ÉS mellette bent az egyetemen is? Olyanok nem találnak munkát, már meglévő végzettséggel, akik egyfolytában ráérnek, ráadásul pl. Pesten lehet sokkal könnyebb diákmunkát szerezni, mint mondjuk egy kisebb városban ahol a város egyetlen Tescojában és McDonaldsában verekszik az összes középiskolás és egyetemista a munkáért.