Albérlet, hogy a gyerek ne legyen kolis, vagy házat vegyünk és a gyerek koliba megy?
Na szóval. Augusztusban vissza költözünk magyarországra.
Páromnak van egy fia, aki akkor szeptemberben fogja kezdeni a középsulit.
Azt ahol suliba fog járni, elég nagy város. Sok munka lehetőséggel, drága albérletekkel.
Úgy gondoltuk, keresünk ott egy normál árban lévő kertes házat bérben. A kertet műveni szeretnénk, kiegészítésképp. Abban a városban pedig keresnénk munkát.
De tegnap, a kicsi szülővárosom egy kis falujában, kiderült, h van az egyik régi ismerősömnek egy 2+2fél szobás háza, nagy kerttel eladó. Meg is tudnánk venni. Azért olyan olcsó, mert ott nincs munka. A környék is rossznak mondható, de engem ott ismernek.
300km-re lenne a gyerek iskolájától, a párom volt feleségétől pedig 18km-re. (Most ott van a gyerek.)
Azon vacilálunk, hogy megvegyük ezt ott, vagy a nagyvárosban menyjünk bérelni, hogy a gyereknek jobb legyen. Mert ha ezt kihagyjuk most, szerintem az életben soha többé nem lesz ilyen lehetőségünk.
Ti mit csinálnátok?
Azért szerintem olcsó ház ide vagy oda, fontos az, hogy legyen munkahelyetek és, hogy a gyerekkel tudjátok normálisan tartani a kapcsolatot. Az a 300 km azért borzasztóan sok. Megkérdezhetem, hogy miért külditek ennyire messzire iskolába?
Arra is gondolnék, hogyha még is költöznétek és el akarjátok adni a házat, akkor közel sem biztos, hogy sikerülni fog. Szintén falun lakom, nálunk kacsalábon forgó palotákat árulnak potom pénzekért mégsem akarja őket megvenni a kutya sem, mert messze van egy normálisabb város, ahol biztosan akad munkalehetőség is.
Ha a faluba költöztök mit fogtok dolgozni?
Én maradnék az albérletnél.
Falun mit csináltok?
rengeteg szép nagy ház van eladó olyan helyen aho nulla munka...
Én albérlet olyan heyen ahol van munka
Úgy-ahogy akad munka. Normális pénzért kevés van.
Azt mondtuk neki, h oda nézzen sulit ahova jónak látja. Majd mi meg ott veszünk ki valamit. Akkor még nem volt ez a lehetőség a házvásárlásra.
Éltünk sokat panel albérletben. 50e bérleti díj, 60e kaja, 40-50e rezsi, +ruházkodás, esetleg szórakozás ,javítások, gyógyszerek. Plusz fizettük a gyerektartást. Ott is nagyon nehéz volt munkát találni.
Az min160e, így is.
Ott kereshetnénk kb 90-100ezret. Plusz tarthatnánk tyúkokat, termelhetnénk zöldséget. És nem kéne bérleti díjat fizetni.
Mert ugye ha albérletben nem tudok fizetni kiraknak.
Komolyan nem tudjuk mi tévők legyünk. Meg úgy érzem, szegény gyereket is átvertük.
De ha ezt kihagyjuk, több ilyen lehetőségünk nem lesz. Ennek a háznak az ára, töredéke a nagyvárosi egy szobás lyukaknak.
Ha maradunk albiban, sosem lesz saját házunk. Ha megvesszük, 2 lehetőség áll fenn.:
Találunk ott valami munkát és a kiegészítéssel kijövünk.
Vagy ülünk a saját palotánkban, rágjuk a küszöböt és várjuk mikor omlik ránk, vagy fagyunk meg benne.
Merjünk lépni? Vajon mit fog szólni a gyerek? Ő inkább panel párti. Meg lehet vele értetni a felnőttek dolgát? Vagy csalódott lesz?
Én a nagyvárosba mennék.
Milyen állapotban van a ház? Mert lehet rá lehet költeni pár milliót, mire az ember felújítja (ha fel kell). Munkalehetőség meg nem árt ha van a környéken, esetleg felnőttképzés. Meg ha azt nézed a gyereknek is egy kész vagyon hazautazás, főleg ha hetente menne haza, ha meg havonta jár haza, akkor nagyon ritkán látjátok. Még egy egyetemista ezt jobban viseli, de azért mégis egy tiniről van szó, akire nem árt ilyenkor kicsit több figyelmet fordítani.
Amúgy miért jöttetek haza külföldről?
A sulija közelében neö tudnánk házat venni. Az lehetetlenül drága.
Ezt a tulajt ismerem, azért is adná mekümk mőg olcsóban.
Na jó. Tiszta hülye vagyok,győzködlek itt titeket, ahelyett, hogy hagynám h ti győzzetek meg.
Csak eddig nagyon rossz tapasztalataink voltak az albérletekkel. Nem festhetünk ki. Hiába béreljük évek óta. Nem verhetek be egy szöget a falba. Volt olyan is h a tulaj kizárt a lakásból, mert nem dolgoztam és úgy gondolta, hogy a két nap mulva esedékes kifizetése nemölesz meg. Pedig kértünk rá kölcsönt. Soha semmivel nem voltunk elmaradva. Vagy h nem tetszik neki a bundáskenyér szag a kakásban. Mert hiába nyitott ablaknál csinálom, szerinte beivódik a falba. Minden helyen volt valami. A gyereket sem tűrik sok helyen, pedig már nem kicsi. Unom, h kutyánk sem lehet. Valahogy mindig sikerül ilyenmszerencsétlenül bele választanunk. És ezek csak a kissebb problémák.
Ezekkel már páromnak is tele van a hócipője. Ő e téren kicait józanabb gondolkodásu mint most. De ő sem tudja mit csináljunk.
Értem miket próbálltok elmagyarázni nekem. Felfogom. De valahogy annyira szeretném.... Most meg verem a fejem a falba. Mert igazatok van. De még is olyan makacs vagyok. Valaki valamit mondjon már, nwm tudom mit.
Azt sem segít, ha vissza gondolok panelos évekre. Fejenként 120e- ből sem jöttünk ki a rengeteg fizetni való miatt.
És hugom is próbáll rábeszélni minket. Ő ott lakik. Nekik jó. Van melója, siránkozik h nincs pénze, de kertet nem művel.
Ha nem így lennénk a gyerek sulijával már kevesebbet gondolkodnék a dolgon. De nem sueretnénk kicseszni szegénnyel sem, meg magunkal sem.
Ti mpst így leírva hogy látjátok? Egy 10-20 éves távlatban melyik lenne a jobb?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!