Mit lehet tenni akkor, ha valaki rókázik a buszon utazás közben?

De ha annyira rosszul van az ember eszébe sem jut :)

Nekem sem jutott semmi ilyesmi eszembe max hogy felhívnám a páromat hogy kaparjon össze de le van merülve a telefonom :)

Nő vagyok, utazási betegségem van gyerekkorom óta, nem sikerült kinőnöm. Legelőször négyévesen hánytam össze a család kocsiját, akkor jöttek rá, hogy nem bírok hátul ülni, azóta eltelt 23 év, és a helyzet nem változott, csak cifrább lett. Se autóban, se buszon nem bírok hátul ülni, még középen se, nagyon max legelöl, de ha rossz napom van, fáradt vagyok, migrénes vagy stresszes, ugyanúgy elöl is "elzöldülök" (nem tudom máshogy kifejezni, talán ez a legtalálóbb), rámjön az a megmagyarázhatatlan érzés, amikor egyszerre szédülök és tör elő a hányás. Nem mindig tudom megállítani. Hányózacskóval utazom, előre igyekszem törni és leülni, ha meg nem sikerül, legalább elöl állok, még az is jobb. Hosszú, többórás úton viszont nincs mit tenni.

Szóval hánytam már tömegközlekedési eszközön is épp eleget. Hidd el nekem, a cikibbnél is cikibb, nem hiányzik, hogy mindenki megvessen (azért, amiről nem tehetek)vagy lesajnáljon, magyarul ilyenkor az ember a legkevésbé se a sofőrnek szól. Minek? Mit tud tenni? Megáll 5 percre, az mit segít? Ha elindul, ugyanolyan rosszul leszek megint, mert az utazástól van, a kanyaroktól, sokszor a szagoktól (nem, nem vagyok terhes). S a legrosszabb, hogy muszáj rengeteget közlekednem, ki se hagyhatom. Annyi az egész, hogy gyakorlat kell ahhoz, hogy hogy hánysz a zacskóba. Ha elég közelről (én szinte beledugom a fejem), és utána azonnal összekötöm a száját, akkor nem jönnek ki a szagok, s utána elteszem, nem mutogatom. Többet nem tudok tenni, nekem se kellemes.

Kocsiban meg még akkorát nem égtem, mint egyszer egy ismerősöméknél. Szerpentines (!) (hányósoknak az a végük, azonnali taccs) szakaszon egy órán keresztül bírtam magam tartani, sokszor visszanyeltem, ami már a számban tartott, aztán jött a ciki: vagy kiengedem vagy elájulok, olyan rosszul voltam, hogy ott volt a vég. Végighánytam a hátsó ülést teljes hosszában, úgy robbant ki belőlem. Ugyanis udvariasságból nem mertem mondani, hogy mi van velem, hogy hátsó ülés soha, pláne nem ilyen szakaszon, és a vége ez lett a nagy udvariaskodásnak. Azóta tojok mindenre, és nagyjából mindenki tudja rólam, hogy velem mi a helyzet, hála Istennek, tekintettel is vannak rám.

Ezzel csak azt szeretném mondani, hogy nehogy már arra haragudjon az utazóközönség, aki rosszul van, épp elég baja az az illetőnek, mégis mit tehet róla? Ha én felszállok, egy fiatal nő, ügyelek az öltözködésemre is, nem hiszem, hogy mindenki azt hinnék, hogy részeg.

Még annyit, hogy itt találtam róla leírást, itt olvashatjátok, hogy miről is van szó, na ez igaz rám szó szerint:

[link]

Egyetlen kivétel van: amikor én vezetek, akkor soha nem vagyok rosszul. Valószínű azért, mert akkor is elöl ülök. Ha fáradt vagyok, akkor meg amúgy se vezetek.