Az emberek miért nem gondolkoznak el soha se arról, hogy másnak milyen lehet?

"Képzeld el, hogy mennyire buta az átlagember és rá fog jönni, hogy 50%-uk még annál is ostobább."

/George Carlin/

"Ha igaz, hogy egyedül vagyunk ebben az univerzumban, azt kell mondanom, az univerzum igen alacsonyra tette a lécet és nagyon kevéssel beérte."

/George Carlin/

ez azért enm igaz, vannak páran, bár tény hogy az ember önzésre van programozva. ezért. régen, és ma is ez a helyzet van, aki bunkó, önző, erőszakos, az él túl mindent. az érzékeny emberek meg mind öngyilkosok lesznek.

de értelmetlen azt keresni, hogy miért, mert nem változtat semmin annak az ismerete. ha valami zavar, tegyél ellene, ha meg nem, fogadd el. de annak semmi értelme, hogy az ember kérdéseket tesz fel, felelősségre von, vagy panaszkodik.

rossz dolog meg minden, de kicsit unom már ezt az amandát. előtte is voltak öngyilkosok, olyanok, akik nem csetszexeltek másokkal, mégsem lett belőlük internetsztár.

mellesleg ha nem tanulsz meg bunkó lenni és érzéketlen, akkor pár éven belül te is követni fogod. az élet harc, nem mesekönyv, jobb ha tudod.

a mesekönyvekben ezt tanítják, de háborút még senki sem nyert szép szavakkal.

persze lehetséges bizonyos helyzetekben, csak sokkal kisebb esélyed van a győzelemre. mellesleg minden ember kegyetlen, aki életben van. az önfeláldozás nem élhető életforma.

De igen, néha belegondolunk. Sokszor vitatkozok (vitatkozok, nem veszekszek!) emberekkel, de mindig hozzáteszem, hogy természetesen ez csak az én véleményem, elfogadom, ha nem ért velem egyet. Ha nincs igazam, belátom, de ha tudom, hogy az van, akkor nem hagyom meggyőzni magam.

Nagyjából logikusan nézem a dolgokat, de nem mindent lehet megmagyarázni. Teljes mértékben csak nagyon kevés dologba lehet belelátni, tehát ami logikus, az nem feltétlenül előre eldöntött tény.

Kiközösített emberek... hát igen. Olyan volt már, hogy végül egyedül maradtam egy helyzetben, nagyon rossz volt, igaz. Viszont rosszindulatból sosem nevettek, közösítettek ki. Ha nem adsz okot rá, akkor nem fognak.

Az emberekkel olyan vagyok, hogy ha velem normálisak, én is az leszek. Ha unszimpatikus, de bebizonyítja, hogy amúgy nincsen baj vele, akkor szintén. Aki velem bunkó, megpróbálom kideríteni az okát, ha félreértés, igyekszem rendezni, ha meg csak úgy, hát lelke rajta.

A te eseted... hát persze. Kihasználnak, mert hagyod. Nem véded meg magad, akkor bántanak. Szép dolog, hogy mindenkin segíteni akarsz, de ha nem találod a határát, hogy meddig kedvesség és honnantól butaság, akkor rossz helyzetben vagy.

Amandát sajnáltam. Elhiszem, hogy követett el hibákat, és segítségre volt szüksége, de szörnyű, hogy kitett egy videót, senkit nem érdekelt, aztán megölte magát, most mindenki segítene rajta, de már nem lehet. Sokmindent lehet olvasni róla, az alapján, amit láttam, olyan ember volt, akit önmagától kellett megvédeni. Kicsit én is ilyen vagyok, de nem ekkora mértékben. Nem volt rossz ember, de lelkileg sérült, és nem annyit tesz az egész, hogy a környezete ellene volt; ő volt ellensége magának. Olyan környezetben, ahol törődnek vele és mindent megtesznek érte, jobban lett volna. Így nem. Persze lehet ez csak butaság, én így látom. Nem ismertük őt, nem tudtuk, mit érzett, hogyan látta a világot. A környezetét sem, az ő álláspontjukról sem tudjuk, menyire érthető vagy elfogadható.

Minden és mindenki fölött lehet ítélkezni, ez emberi tulajdonság. De ha valakit nem ismersz, nem vagy vele élete fontosabb eseményeiben, meg sem próbálsz belelátni, mi vezetett oda, ahová, akkor alaptalanul teszed.

Ha végigpörgetem az utóbbi időszakaim eseményeit, csúnya dolgok jönnek ki belőle. Tettem butaságokat, bántottam embereket, akiket nem lett volna szabad, követtem el sok hibát, és van rengeteg rossz tulajdonságom. Mégis, aki ismer, tudja, hogyan éltem meg mindezt, belát a felszín mögé, felismeri az okokat és a magyarázatokat, az megért. Nem ítél el, nem mond rossz véleményt. Aki ezeknek az információknak a hiányában van, hát legyen. Ha valaki törődik az életemmel, de csak negatívumot lát bennem, az tegye. A gyűlölet nem annak árt, akire irányul, hanem aki érzi.

Azt mondják, az emberek felszínesek. Talán azok, de akik így mutogatnak, nem akarnak mögé látni. Viselkedek bunkón, mert megijedek. Sokszor félek, de a látszatát csak így tudom feltartani, hogy nem.

Máskor vihogok, sikítozok, beégetem magam. Sokan talán butának tartanak, de nem szeretem mutatni, hogy több van bennem, mert akiben szintén, az felismeri, akiben nincs, annak kár bizonygatni. Ez olyan, minthogy te például beszélsz teszem azt, németül. Találkozol 3 olyan emberrel, aki szintén. Ők tudni fogják, mit akarsz mondani nekik. Meg véletlenül összefutsz 7 olyannal, aki nem tud. Nekik elmondhatod fejből a legszebb német irodalmi műveket fejből, nem fogják érteni, nem is tudják értékelni. Nem hibásak ebben; csak nem volt alkalmuk megtanulni, esetleg kedvük, mindegy, az ő dolguk.

Ettől függetlenül kár azon keseregni, hogy az a 7 ember nem érti. Tarts a három másikkal, aki igen!

15L.

azért mert látszatra is egy kis picsogó hülyegyerek vagy,aki nem meri a száját kinyitni,ha valami baja van,csak meghúzza magát a sarokban... szted ezzel jobb lesz? szart lesz jobb,inkább azon kéne gondolkodnod,hogyhogy illeszkedj be,nem azon hogy téged mennyire kiközösítenek vagy hogy másokat bántanak...

ha az élet hátat fordít neki,csapj a seggére és rohanj!