Tudnátok tanácsot adni, mit kellene változtatni az életemben?

Lehet, hogy egy kicsit hosszú lesz, nem tudom.

Jelenleg 18 éves vagyok és a szüleimmel élek, falun. Van egy 23 éves bátyám, még ő is velünk lakik. 2008-ban ballagtam általános iskolából. Következő évemet a közeli város szakközépiskolájában kezdtem, ott ahol a testvérem. (Nincs sok önbizalmam mivel dagadt vagyok. Akkoriban kb. 120 kg voltam, most 150+ kg vagyok.) Önbizalom hiány terén nem igen lettek barátaim, inkább afféle hátul kullogós ember lettem aki nem igazán tudott hozzászólni a témákhoz, de azért még sem voltam egyedül. Haveri kapcsolataim voltak. Mivel "vallásos" családból származtam a szüleim sehova nem engedtek, így hát mondhatni minden jóból kimaradtam. Eközben voltak itt a falun belül felszínes baráti kapcsolataim amik idővel elhalványultak, majd megszűntek. Végül egyedül maradtam. Ez év évvégén megbuktam, így a következő évben újra a 9.-et tapostam (tanulással gondjaim voltak, vannak, lustaság).

3 évet töltöttem ezzel az osztállyal. Mondhatni jó volt, de itt is csak haverjaim lettek. Nem lettek komolyabb barátaim, így a sulin kívül ugyan úgy egyedül voltam. Születésnapjaimat, szilvesztereket egyedül töltöttem vagy olyan helyen ahol inkább nem lettem volna.

Az egyedüllét betemetett és kicsit depressziós lettem.

Mondhatni antiszociális lettem (nem a teljes valójában, tehát nem lettem agyatlan szociopata). Pl. nem tudok beszélgetni senkivel, csak hihetetlenül felszínesen. Még az unokatestvéreimmel sem, sem a szüleimmel, sem a testvéremmel. Ez elég frusztráló, mivel nem tudok megnyílni senkinek és így egy idő után elég egresszív lettem. Rengeteg minden zavar. Pl. a külső zajokra hirtelen felfigyelek, anyám mosogat legszívesebben ráordítanék stb..

Ahogy írtam túlsúlyos vagyok. A túlsúlyom miatt az anyámékat okolom. Kiskoromban nem parancsoltak megállt és így ez az eddigi életemre kiütött, hiszen az önbizalom hiány miatt lettem ilyen. A szüleim kicsit primitívek (egyikük gyári munkás, a másik pedig takarít). Ezen felül szeretem őket, de ettől még a kapcsolatunk felszínes. Tipikusan proli emberek akik a szocializmusba ragadtak agyilag. Ez mellett egy kicsit bigott keresztények is.

Az érzelmeimet nem tudom kezelni. Néha úgy érzem hihetetlenül rideg vagyok, máskor pedig túlérzékeny.

A környezetem felé nem mutatom a belső vívódásom.

150 kg vagyok jelenleg. Kb. 4 éve próbálok lefogyni, de eddig nem sikerült. Az ételek számomra (főleg az édesség) egyféle kapaszkodó amit, ha eszem jól érzem magam.

Szóval leszeretnék fogyni, vagyis ez lenne az első lépés ami segítene. Viszont amíg itt lakom a szüleimnél, ezt lehetetlennek érzem. Őket csak az érdekli, hogy érettségizek le és ne bukjak meg megint.

Ja igen 11. után átjöttem estire mivel nappalin meghúztak, de pótvizsga sikerült ezért most estin vagyok 12.-be (angolból állok hadilábon, mindig szar voltam belőle, pedig fog kelleni mivel külföldre szeretnék menni vagy érettségi vagy szakma után).

Azt hittem, hogy így legalább tanulni fogok, de nem.

Viszont nagyon szeretnék ezen változtatni, de nem megy. Nem tudom hol kezdjem. Nem számíthatok senkire. Próbáltam már a szüleimmel kommunikálni, de nem megy. Nincs senki... Kérlek ne pszichológushoz küldjetek.

Tényleg csak egy egyszerű életre vágyom. Szeretnék barátokat, néha eljárni bulizni és jól érezni magam.

Szerintetek antiszociális vagyok? Én tehetek arról, hogy ide kerültem? Előbb kellett volna lépnem és akkor most máshogy lenne minden? Mi lett volna, ha lefogyok előbb?