Éles helyzetekben megijedek. Nem szoktam kiállni a dolgokért, kerülöm a konfliktusokat. Gyáva lennék?

Múltkor kocsival utaztam Apukámmal és az előttünk lévő kocsi majdnem elvitt egy biciklist. Nem lett nagyobb baja a biciklisnek, de Apukám utánament a kocsinak, hosszan rádudált, beelőzte és számon kérte a vezetőt, hogy miért nem állt meg, mikor gázolást történt. Én ebben az esetben tutira hagytam volna a kocsit, eszembe nem jutott volna utánamenni, főleg úgy, hogy a biciklisnek tényleg nem lett nagyobb baja egy kis ijedségen kívül.

Egyszerűen utálom a konfliktusokat. Nem tudom mi lenne, ha tényleg komolyabb baleset történne, nem tudom, hogy akkor tudnám-e kezelni a helyzetet?

Leírok még egy esetet. A volt főnököm visszaeső alkoholista. Múltkor rajtakaptam, amint épp tökrészegen a kocsiba akar beülni. Tagadta, hogy részeg és látszott rajta, hogy iszonyúan szégyelli, hogy én így látom őt. Állította, hogy rendben lesz minden, ne aggódjak miatta. Mivel láttam, hogy tényleg milyen kellemetlen ez számára, ezért nem erősködtem tovább és ott hagytam. Persze utólag kiderült, hogy beült a kocsiba és vezette.

Gyáva lennék, mert utálom a konfliktusokat és hogy nem tudom más problémáját megoldani? Nem ismerem fel, hogy mikor mit kellene helyesen cselekedni?

Utálom néha magam emiatt, hogy néha ilyen beszari vagyok.

Sokat olvasok szépirodalmat, ahol rengeteg remek jellem van és szar a felismerés, hogy éles helyzetekben én ilyen gyáva jellem vagyok.

Ti hogyan látjátok az ilyen szituációkat?