Régen, az akkori fiatalság/felnőttség mit mondott olyan helyzetekben, amikor valami rossz történt hirtelen vagy bármi, amikor a mostani fiatalság káromkodik?

Az isten b@ssza meg!

Szedte-vette-teremtette!

Mindenféle istenes káromkodás volt, de ugyanúgy létezett a k*rva anyázás már akkor is.

Ha nagymamámat akarom idézni:

"A hét százát!"

"A macska rúgja meg!"

Újabb nyelvjárás:

"Basztikuliii"

"A franc egye meg!"

Nagyapámat idézve:

"Az isten lova ßassza meg!"

Apámat idézve:

"A ]{urva isten ßassza meg!"

Nagybátyám: "Süsd meg!" vagy "Na, kisfiam, ezt jól megcsináltad!" :D

Mamám csak simán "istenbasszázik", ha leejt valamit. Én azt szoktam mondani, hogy "A hétszázát neki, azt!" vagy a "Macska rúgja meg!". Véletlenül szoktam rájuk, mert olyan viccesek voltak, meg valaki idősebbtől. Na jó, nagyon durva helyzetben, de ezt is tanultam az idősebb generációtól: "Hogy az ég szakadna le egy darab istennel!"

Mamám mindig azt mondja hogy "az istamentumát"

Papám meg ugyanúgy káromkodik mintha egy mostani fiatal lenne :D