Titeket mi motivál (t) a tanulásra? Meg fogok bukni!

Szia! Megértelek, hogy lesz*rod a tanulást. Igazából nem értem, miért nincs egy olyan tantárgy, ami felvilágosítja a diákokat arról, hogy milyen munkák, egyetemek, szakok léteznek, és mit kell csinálni ahhoz, hogy el lehessen érni ezeket. Egy 15 éves csak azt hallja, hogy ,,ha nem tanulsz, hogy fogod megcsinálni az érettségit/ha nem tanulsz, senki leszel", de én emögött sose láttam meg, hogy az egyetemhez pontokat kell szerezni. Érettségi előtt derült ki számomra, hogy is van ez a pontokkal, sőt, akkor is még homályos volt. Én sose ültem le itthon magolni, csak ha volt valami fenyítő duma, hogy ,,aki nem ír 4-est, az megbukik stb", és ugyebár a gondolat, hogy jövőre megint tizedikes/akárhányadikos leszek, ha nem írok 4-est, eléggé motivált a tanulásra. Amúgy csak reggelente tanultam a héven, és az órák közti szünetekben, szóval én se vittem túlzásba. Érettségire persze tanultam, mondjuk 4-es lett az átlagom. Bejutottam az egyetemre, de csak jobb ötlet híján jelöltem be a szakot, amit aztán két hét után ott is hagytam, mert nem éreztem magaménak. Idén megint felvételiztem, megint felvettek, de már be se iratkoztam. Most meg itt vagyok 21 évesen, hőzöngök, hogy mekkora f*sz vagyok, mert a második egyetem az már nem akármi lett volna, és így utólag elképzeltem magam szuperszexi okos macaként, aki mellett összemennek a férfiak, olyan tudással rendelkezik, és megvan mindene, mert jó a fizetése, és elmondhatja, hogy nem egy slágerszakot járt ki. Ezek persze felszínes dolgok, de ha az embernek azt mondták általánosban, hogy kukás lesz belőle, eléggé motiváló gondolatok. Nézegesd a felvételi tájékoztatókat, január-február környékén szoktak megjelenni, és válaszd ki a neked tetsző szakokat, képzeld el magad sikeres emberként, és ez hajtson. Én most konkrétan iszonyatosan kib*sztam magammal a bizonytalanságom és a döntésképtelenség által, mert míg eddig kétszer is felvettek, ettől az évtől kezdve nem felelek meg a felvételi követelményeknek, mert kötelezővé tették az emelt érettségit a szimpi szakokon. Itt vagyok csórón, tanulok az érettségire, és menekülök a volt ismerőseim elől, nehogy megkérdezzék, mi van velem, mit csinálok, mert égne a pofám elmondani, hogy munkanélküli vagyok. Az osztálytársaim most fogják megszerezni a szakmáikat, igaz, egyikük se ment egyetemre, de akkor is gáz, hogy 21 évesen nem tudok semmit se felmutatni... Szóval gondold át. Ne fogadd el, hogy nincsenek céljaid, és merülj el a felvételi témában. Én most iszonyat magányos életet élek, egyedül vagyok, és nagyon vágyom az egyetemi életre. Mindenesetre most már tudom, mit akarok, úgyhogy minden nap órákat tanulok (ráérek, ugye...), szóval van bőben motivációm.

Mellesleg igen, Magyarországon nem becsülik a tudást, ha van protekciód, oké, ha nincs, rohadj meg, de a világ nem csak ebből az országból áll.