Középiskolások, titeket mi motivál a tanulásra?

Én általánosban voltam rossz tanuló,aminek meg is lett az eredménye,mert utolsó év végén pótvizsgáznom kellett 2 tárgyból.

Amikor középsuliba mentem megfogadtam magamnak,hogy soha többé nem fogom így elhanyagolni a tanulást,mert úgyis csak magammal tolok ki.A másik dolog,ami engem motivált az volt,hogy az apám folyton olyanokat vágott a fejemhez,hogy "belőled úgysem lesz semmi" meg "nem fogsz leérettségizni,mert egy nagy nulla vagy".Ez belőlem azt váltotta,ki,hogy épp az ellenkezőjét csináltam!Eldöntöttem magamban,hogy nem engedem,hogy apámnak legyen igaza és megmutatom neki,hogy igenis képes vagyok rendesen végigcsinálni a sulit!Nálam ez vált be!

Én 21 éves vagyok, szintén 10.-es, de esti gimnáziumban.

Annó még volt egy kevés motivációm, mert nem tudtam, azt amit most tudok. Régen általános után villanyszerelő szakmunkásba akartam menni, ez félig-meddig megvalósult, elektronika szakközépben, de a "világ végén". Először ledöbbentem, hogy itt ennyit kell tanulni, és nem is tanultam, buktam. Főleg miután kiderült színtévesztő vagyok, így szinte minden műszaki szakmából ki vagyok zárva, az a kevés motivációm is elszállt. Nem érdekelt már semmi... iskolát váltottam, elcsesztem 4 évet egy eladói végzettsére, amivel eddig ki sem tudtam törölni, mert kemény. Egy éve mióta végeztem az iskolával, sehová nem kellettem, csak egy gyárba, fél évet töltöttem ott, és tudtam ez az amit nem akarok csinálni. 12 órákat robotolni éhbérért és hasonlóak. Így hát idén elkezdem estin az érettségit, nem tudom mi lesz a végén egyátalán be tudom-e fejezni, mit is fogok csinálni utána, mert ugye az általam imádott műszaki vonal ki van zárva, de küzdök. Motivációt az ad, hogy nem akarok ilyen gyár meg ilyen helyeken dolgozni, átéltem mi folyik ott, kollégáim egyik napról a másikra éltek, soha nem volt sem pénzük sem idejük semmire. Ezt én nem akarom, és tanulok, illetve erősen igyekszek tanulni, jól teljesíteni, hogy ne kelljen ilyen helyen dolgoznom. Valamint még az, hogy megmutathatom a rokonságban, bizonyíthatok magamnak, hogy ezt is megcsináltam, és van okom büszke lenni magamra, mert arra amit eddig elértem, egyátalán nem vagyok az. Hiszek benne, egyszer majd jó lesz.

Egyébként bocsánat, hogy itt (is) "sírtam ki" magam. Nekem is volt ebben a témában kérdésem, mintha nem lett volna elég oda leírnom.

Barátam nincsenek, akik segíthetnének, én ilyen magányos lélek vagyok, úgyhogy ha megkérdezhetem, elálurod merre laksz? Hátha a közelben...

21/F