Hogy tudnék változni?

18 éves fiú vagyok. Most fogok érettségizni.

Régebben nagyon optimista voltam, még általános iskolában. Miután bekerültem szakközépiskolába ez megváltozott. Egyszerre nem lettek terveim és meguntam az életemet. Hihetetlenül pesszimista lettem. Immáron 5 éve (1.-ben megbuktam) ezt a céltalan életemet élem. Kilátástalannak látom az életem, nincsenek terveim.

A jegyeim rosszak voltak és most is azok. Érettségi után szakácsnak szeretnék menni, bár még nem biztos. Nincsenek barátaim. Az a maroknyi ember is aki körülvesz is hasonlóan pesszimisták mind én. A szüleim, mind ketten szakmunkások, felszínes velük a kapcsolatom. A bátyám, szintén. Nagymamám, keresztanyám, keresztapám és 3 unokatestvérem.

A családban mindenki szakmunkás, senki sem rendelkezik diplomával. Az anyagilag éppen, hogy megvagyunk.

Nem szerettem volna ilyen lenni, de mégis ilyen lettem.

Hihetetlen nehéz akármihez is hozzá kezdenem, mert úgy érzem, hogy felesleges. Estire járok jelenleg, most lesznek vizsgák és még semmit sem készültem.

Tudom, hogy lustaság, de már szinte fáj ha akármihez is hozzá kell kezdenem. Néha van egy két tiszta pillanatom, de másnapra ugyan az az unott élet.

A körülöttem levő emberek mentalitása is rám telepszik (ezzel nem azt akarom mondani, hogy az ő hibájuk, de közre játszik benne) és képtelen vagyok felállni.

Nincs egy optimista ismerősöm sem akivel eltudnék nyíltan beszélgetni. Gondolkodtam rajta, hogy felköltözök Pestre érettségi után, de kellene munka. Pesten egy érettségivel és esetleg egy nyelvtudással el lehet helyezkedni?

Környezet változásra lenne szükségem, új emberekkel szeretném magam körülvenni. vagy is úgy érzem ez segítene.

A jelenlegi helyzetemben mit tennétek, hogy vennétek rá magatokat, hogy tanuljatok?

Ja és a kövér is vagyok, ez is közrejátszott abban, hogy elzárkóztam szociálisan másoktól.