Néha úgy irigylem azokat az embereket, akik megtalálták az életükben azt a dolgot, amiben kiteljesedhetnek. Neked van ilyen?

Van :)

Nekem sok olyan dolog van, amiben ki tudnék teljesedni, szóval ez nem is okozna akkora problémát, inkább az kellett kiszűrnöm, hogy mi tenne boldogtalanná.

Van.

Ne irigyelj, neked is meglesz. :-D

Ja, bevállalom a leszólást: tetkó tervezés és varratása magamra. :D Ha nem lenne szűk látókörű a világ, akkor nem csak a ruha alatt lennék majd teljesen kivarrva, de sokan ezért erőszakosnak tartanak, butának, magamutogatónak, érzelmileg nullának, stb..., holott csak imádom a bőröm alatt a valósághű varratokat. Bár nem konkrétan ilyenre gondoltál, de én így érzem magam kiteljesedve.

Mindemellett ott vannak az átlagosabb dolgok is, anyaság, kellemes házasságban való élés, ez is az én terepem. (kötekedőknek: van párom és elég sokan hajtanak rám így tetováltan is)

Engem pont az anyaszerep tenne boldogtalanná. Nem bírnám elviselni és áldom az eget, hogy ezt felismertem időben.

A nőszerepet viszont imádom, de amit még jobban imádok, az a munka :)

Na meg az állatok :)

Kicsit nyersen fogalmazok, de most nem tudnám hosszan körbejárni. Aki ért valamihez, általában nincs ilyen gondja. Minél több dologhoz ért, annál kevésbé. Szinte bármi lehet, ami elfoglaltságot jelent, megértem a tetkót is, bár nem esetem. Akik úgy érzik, semmiben sem tudnak kiteljesedni, lusták és semmihez sem értenek. Könnyű változtatni, rá kell venni magunkat, hogy érdekeljen valami. Előbb valami egyszerű, aztán jöhet a többi.

Hozzá kell tenni - nagyon fontos - hogy akit semmi nem érdekel, szinte mindig a kisgyerek korában kell keresni a magyarázatot. Van akinél sajnos szinte folyamatosan. Aztán ha a kilátástalanság megszokássá válik, már csak külső segítséggel van kiút. De az akarás a lényeg.