A munkanélküliség az én hibám?

Nagyon nehéz munkát találni, és aki nem ismeri a körülményeidet, szerintem nem tudja úgy megítélni a helyzetet:S

Én is hasonló helyzetben vagyok mint te, illetve most közmunkán vagyok. Diplomával, olyan szakmával, amit imádok (imádnék) csinálni, csak nincs hol dolgozni...

Én még nem kaptam meg ezeket a beszólásokat, amit írtál, de emésztem magam éppen eleget ezek nélkül is.

Egy alföldi kisvárosban lakom. Minden ide köt. Család, barátok. Ha a végzettségemnek megfelelő állást kapnék valahol, akkor hajlandó lennék elköltözni, de túl messzire (ország másik fele pl.)nem igazán. Ha utánaszámolok, hogy a közalkalmazotti, pályakezdő fizetésemből albérletet kéne fizetnem, rezsit, nagyjából éhenhalnék a maradékból.Így meg itthon lakom a szüleimnél, beszállok valamennyire a költségekbe, és legalább azok közel vannak hozzám, akik fontosak nekem.

Mi a végzettséged?Miért nem próbálod meg külföldön?

Engem Magyarországon kirúgtak a munkahelyemről mondvacsinált ok miatt.Fogtam a félretett pénzem megmutattam a középső ujjamat az országnak és elhúztam az én drága Deutschlandomba , azóta itt élek és jóval több a pénzem , jobban élek mint a magyarországi főnökeim.

Engem is folyton b*sztatnak azzal, hogy költözzek el a kisvárosomból nagyobb városba, mert ott biztos találnék munkát. Ezzel tisztában vagyok, csakhogy 95 forintból a szomszéd faluba sem jutok el, nemhogy messzebbre. Szüleim nem tudnak segíteni, ígyis hónapról hónapra élünk.

Sokszor gondolkodtam már dolgokon. Bűnözés, illegális dolgok árulása és még az öngyilkosság is megfordult a fejemben. Már azon kattogok pár hete, hogy elkezdek marihuánát terjeszteni, és ha elkapnak, az is csak jó... A börtönben úgysem éhezek. Egyszerűen nincs más lehetőség...

Az embere akarata végtelen, a képessége véges.

Akarhatok én a takarómmal nyújtózkodni a végtelenig, teljese felelősséget vállalva, ha a térdemig se ér...

Sokan válnak munkanélkülivé úgy, hogy nem az ő hibájuk. Ilyen ez a mai világ.

De ha valaki tartósan nem tud elhelyezkedni, akkor bizony ő is hibás. Vagy hát kérdés, hogy mi számít hibának. Ma sajna igenis lépni kell, ha az ember dolgozni akar. Vállalni a költözést, albérletet, akár külföldet. A kérdés csak az, hogy az ember mennyire akar dolgozni. Nekem is furcsa az, ha valaki azzal érvel a 21. században, hogy a szülei, barátai az adott helyen vannak. Szuper lehetőségek vannak ugyanis a kapcsolattartásra. De megértem, ha valakinek ez fontosabb. Csak megvan a dolognak az a hátulütője, hogy az illető maga alatt vágja a fát, hiszen egyre nagyobb lyuk lesz az önéletrajzában, ami viszont a későbbi elhelyezkedést nehezíti..