Annyira összevesztünk, hogy összetörtem lelkileg! Mit tegyek?

21 éves nő vagyok.Édesanyámmal és édesapámmal élek.Anyumat elküldték 6 év után a munkahelyéről!És 58 évesen nem szívesen veszik fel máshova dolgozni!Én frissen végeztem az iskolában,és szintén nem sikerül elhelyezkednem sehol.Pedig van pár végzettségem.A párom lakhelyén rengeteg lehetőség kínálkozna számomra,és átbeszéltük,lehet jobb lenne,ha odaköltöznék hozzá.A munka miatt is,és a családi viszonyom miatt is részben.Ez már a végső stádium.Próbáltam rendezni apámmal az ügyeimet,de nem ment.Egyedül kevés vagyok,és ő nem hajlik a dolgokra.Anyumnak ezt elmondtam ma,és nagyon összevesztünk.Nem csak emiatt.A sok feladatlan számla,és az is benne volt,hogy 21 évesen nem találok munkát,és besokallt.Olyan dolgokat mondott el veszekedés közben,amiket eddig sosem vágott a fejemhez.Például hogy tanulás helyett már rég el kellett volna mennem dolgozni,stb.Tehát elég lett volna akár a 8 osztály is!Ja,és hogy mivel ők neveltek fel,kötelességem az egész fizetésemet odaadni nekik,ha lesz.Holott eddig azon az elven volt,hogy a számlák egy részét rendezem,és ezzel letudtam az én részemet.És a barátomat is nagyon szidta,akinek nagyon sokat köszönhet anyám...Elegem van a munkanélküliségből!Már annyira kivagyok,hogy legszívesebben véget vetnék az életemnek!Erre rátesz még az is,hogy apámmal nem valami rózsás a viszonyom.Tudniilik elég sokat iszik.És emiatt egyszerűen taszít magától.Nem tudom nézni,ahogy a számlák sorakoznak,a pia mégis el van neki raktározva!Ez is a veszekedés része volt...Megmondtam,hogy én nem fogok azért gürcölni,hogy támogassam a piálásban.Kifizetem a számlákat 80%-ig,a többi az ő ,,gondjuk". Van itt olyan akivel priviben beszélhetek erről...aki hasonló helyzetben van? Amúgy még sosem vesztünk össze,főleg nem ennyire.Most minden gondolat kijött belőlem is,és legalább tudom,anyám a szíve mélyén milyen embernek hisz.Nagyon megsértett!Azt mondta azonnal költözzek el,látni sem akar!Még le is ku***zott,pedig tudja,hogy az az első barátom akivel most vagyok már 3 éve!A legmeglepőbb mondata az volt,hogy ő nem megy el dolgozni,mert őt apám eltartja majd,de én már nem vagyok senkijük,hogy eltartsanak!Nem is az izgat,hogy nemm tartanak el,mert nem várom el természetesen,(így is mindenem ami van,önerőből származik)de olyat mondani hogy én senkije vagyok!Segítség! :(