Mi lehetne a jó döntés, hogy senki ne sérüljön lelkileg?

Apósom a héten iszonyatosan megbántott, meggyanúsított hogy csalom a férjem egy olyan emberrel, akivel évtizedes barátságunk van.Egy héten többször is beugrik hozzánk, már évek óta. Persze a férjem leállította apóst, össze is vesztek rendesen.De! Ma is jött ez az illető, és apósom tett egy olyan megjegyzést, hogy "jött már k...ni", mellette persze majdnem fellökte szegényt. Egyszerűen úgy felment a pumpa bennem, hogy azt hittem szétrobbanok, hogy lehet valaki ilyen bunkó f...sz!! Borzalmasan őrlődöm, mert szívem szerint fognám a gyereket és mennék, de nem tudom a férjem mit tenne. Viszont én így itt nem maradok, nekem nem hiányzik, hogy idegbeteg legyek, főleg úgy, hogy a második babánkat várjuk. Teljesen kikészít ez a helyzet, mindig azt látom hogy húzgálja a száját, meg ugye ezek után tenni fogja a megjegyzéseket..... Iszonyatosan nagyot csalódtam benne, és egyáltalán nincs kedvem napról-napra bámulni a képét!! A gyereket is sajnálnám elvinni, a kis barátaitól, de ez már szerintem tarthatatlan lesz így...fogalmam sincs mit csináljak, úgy érzem én fogok beledilizni. Férjem hiába mondja hogy szarjam le, van amit már nem lehet. Én megértem őt is, de nem várhatja el ezek után, hogy még én legyek az aki nyel....