Az abortusz ellenesek miért fröcsögnek ennyire azokra akik más véleménnyel vannak mint ők?

Az abortuszellenesek általában meglehetősen primitív emberek, és ezt igen gyakran túlbuzgó vallásossággal tuningolják.

Szerintem az első eset a legdurvább. Jön a sok észlény, hogy örökbe is lehet adni, de arra nem gondolnak, hogy a 9 hónapot attól még végig kell csinálnia a nőnek, és ez önmagában se könnyű, de úgy, hogy - gyakran - nincs mellette egy szerető társ, meg a gyerek mindig csak a vele történtekre emlékezteti, kifejezetten nehéz. Meg hát a terhesség főleg a vége felé meglehetősen feltűnő, és az összes ismerős/rokon/szomszéd utána évekig kérdezgetné/találgatna a háta mögött, hogy mi lett a gyerekkel. És ez is nagyon rossz lehet lelkileg.

Az igazi abortuszellenesek elvakultságát az alábbi cikk szemlélteti igen jól:

[link]

9 éves kislányt megerőszakolták, teherbe esett, ikrekkel.

Könnyen belátható, hogy soha nem élhette volna túl a terhességet se ő se a gyerekek, illetve felnevelni se lett volna képes őket. A katolikus egyház mégis kiátkozta a terhességmegszakítást elvégző orvosokat. (A szatírt valami miatt nem.)

Ezen tessék elgondolkodni a legközelebbi adóbevallás kitöltésekor, amikor az egyházaknak adható 1%-hoz juttok.

1000 éve velünk és értünk... ugyan már. 1000 éve nem változott a színvonal, ezek az emberek még mindig a középkor szintjén vannak.

Az abortusz nem a társadalmi problémák oka, hanem okozata, következménye. Az abortuszok számának a csökkentésének a szükségességével egyetértek, de csak akkor, ha ez nem csak tüneti kezelés, hanem a kiváltó okok megszüntetése által történik.

Persze ezt sokan képtelenek belátni, és ez addig így lesz, amíg ész nélkül egy láthatatlan (elképzelt) természetfeletti lény utasításait követik.

12-es, a 11-es vagyok.

Az én problémám is az volt, hogy egy, az adott illető által nem is feltétlenül elfogadott istenség parancsolatát akarják ráerőltetni.

Egyébként lehet, hogy nem baj az, ha valaki hisz, de nagyon gyakran a hit ilyen és ehhez hasonló megnyilvánulásokhoz vezet, rendkívül intoleránssá tesz és gyűlöletet kelt.

Az abortuszellenesek nagy része nem azért abortuszellenes, mert ő úgy gondolja, hanem azért, mert az istene gondolja úgy.

" Hogy nem lesz boldog a gyerek ha nem kívánt terhesség eredménye lesz? Miért jobb ha lelki roncs lesz életében mert nem szeretik a szülei / szegénységben nő fel / árvaházba adják és nem lesz családja?"

Személy szerint nem tartom jónak az eleve degradáló, pesszimista hozzáállást. Miért lesz alapból rossz az élete annak, aki szegénységbe születik, vagy aki gyerekotthonban nő fel (árvaház mint jogi fogalom, nem létezik már régóta)? Igen, nagyobb eséllyel lesz sz.r, de luxuskörülmények között élők is gyakran boldogtalanok, és bizony ott is drogoznak a tinik vagy felvágják az ereiket.

De egy példa, talán megértitek, miért írom le, holott nem 100% az abortuszról szól.

Nemrég ment a rádióban Polcz Alaine-nek Az asszony a fronton című önéletírása, ami arról szól, hogy hogyan élte át a háborút. Ő maga olvasta fel. Tényleg elég részletesen leírja, hogy hogyan erőszakolták meg őt is, meg a társait is rengetegszer, és hogy mennyire undorító volt ez az egész, sőt, hogy pl az anyja sem hitte el, amikor megpróbált neki erről beszélni a háború végén- tehát tök egyedül kellett feldolgoznia. És írja azt, visszatekintve erre az egészre, hogy sokszor elgondolkodott rajta, hogy vajon miért nem halt meg akkor, az elején, akár még az erőszaktevők előtt? Vagy miért nem lett öngyilkos a háború alatt? Teljesen logikus lett volna, azt hiszem, ezt elismerhetjük. De azt írta, hogy nyilván az életösztön átsegítette, és milyen jó, hogy nem halt meg, hiszen mennyi mindent tartogatott még az ő számára az élet (talán mindenki tudja, hogy ez többek között a magyar hospice megalapítását jelentette, bele se gondoljunk, hogy nélküle hány haldokló halt volna meg mind a mai napig szégyenteljes körülmények között...)

Konklúzió: tehát még ezeket a borzalmakat is érdemesnek tartotta elviselni a későbbi élete miatt...

Milyen jogon mondjuk azt, hogy aki nehéz sorsba született, automatikusan boldogtalan lesz? Eleve semmi esélye a normális életre? Sok HHH gyereket tanítok, és fáj a szívem, hogy egy részükből tényleg nem lesz semmi, mert így van. De egy részüknek már jobb lesz, mint a szüleiknek. Ők azért abszolút ne éljenek? ők is megtapasztalják a szeretet, tudnak adni és kapni, és igen, egy tanár, ha szeretettel áll hozzájuk, akkor sokkal több szeretetet kap vissza tőlük, mint a "normális" helyzetű gyerekektől. A ti nézetetek szerint meg sem kellett volna születniük...

16-os, ezzel el lehet kezdeni dobálózni, de semmi értelme.

Ennyi erővel milyen jogon tagadja meg a szexet bármelyik fogamzóképes ember bármelyik másik, ellenkező nemű fogamzóképes embertől? Hiszen azzal, hogy nem fekszik le vele/nem engedi magát megerőszakolni, elveszi a megszületés lehetőségét egy gyerektől.

Ugye ez a gondolatmenet nem igazán alkalmazható?

Szerintem akkortól van joga az élethez, amikortól "önállóan" is képes az életre. Hallottam már abortuszról a 7. hónapban, az tényleg félelmetes barbárság, hiszen max. 1-2 hét várakozás és egy császármetszés, utána örökbeadás is ugyanúgy megoldás lenne az anya szempontjából. A szakma a 12. hetet húzta meg határvonalnak, biztos nem véletlenül; ezt kell elfogadni.

És szerintem nagyon nem szabad felhozni példának azt, hogy mások hogy gyógyultak ki belőle lelkileg. Ez minden áldozatnak a saját problémája, és szerintem minden áldozat eléggé nagynak érzékeli. Nem szabad nekik még azzal is ártani, hogy mások példájára hivatkozva tovább nehezítjük a helyzetüket.

17-es, ne haragudj, de nem értem teljesen pontosan, hogy mire válaszoltál, ha egyáltalán a 16-ra válaszoltál.

Egy részét értem:

Azért egy megfogant magzatot nem lehet egy lapon említeni a külön létező hímivarsejttel vagy megtermékenyítetlen petesejttel. Azok még csak potenciálisan hordozzák az élet lehetőségét, míg a megtermékenyített petesejt már egy élet. Ezért pl. nem bűn a maszturbálás:-)

Polcz Alaine egyébként nem lett terhes a megerőszakolásoktól, és az idézetet nem a megerőszakolás jogosságára hoztam, sőt, mint korábban írtam, én tényleg kezet csókolnék annak, akit megerőszakolnak, és mégsem vetetné el a gyerekét. Arra hoztam példának, hogy nem szabad egy életet degradálni ab ovo, sőt, ahogy maga P.A, is bevallotta még az élete közepén sem.

Én alapvetően abortuszellenes vagyok, de nem szeretek ítélkezni azok felett, akik átestek rajta. Elhiszem, hogy vannak nagyon nehéz helyzetek. Épp ezért a gyilkosozást, vagyis az itélkezést én sem tartom helyesnek, mert nincs jogunk itékezni, egyszer valaki más úgy is fog. Még az esetek nagy többségében, attól még gyilkosságról van szó, még ha ezt fáj is bevallani.

Csak azt az alapvető dolgot tartom etikátlannak, hogy ha valaki, bárki esélyt kapott az életre, az miért tartja etikusnak azt, hogy mástól elveszik az életet - még ha ez a "más" jelen esetben önállóan nem is képes az életre. Bár, ha a szó szoros értelmét vesszük, akkor még egy újszülött sem képes önállóan az életre, ha nincs aki gondozza, ha nincs aki szeresse.

Én magam is katolikus vagyok, de számos nem vallásostól is olvastam már, hogy neki az élet szent.

Sokan azt az utat tartják a legjobbnak, ami a legkönnyebb, pedig sokszor éppen a nehézségek tanítják meg az embert a türelemre, az alkalmazkodásra, és még sok más erényre. Itt a GYK-n is nem kevés olyan hozzászóló van, aki arról ír, hogy emberileg mennyit fejlődött azóta, mióta arra a döntésre jutott, h megtartja a gyermekét, és inkább küzd.

17-es vagyok.

Attól, hogy - ahogy mondtad - az élet még csak potenciális, azzal, hogy nem fekszenek le, még ugyanúgy elveszik az esélyét annak, hogy egy gyerek megszülessen. (Ugyanez érvényes a fogamzásgátlásra is. Ezzel a köztes összekötő gyűrűvel talán jobban megérted, hogy mit is akarok mondani. Konkrétan a keresztények nagy mániája, hogy a fogamzásgátlással (pl. óvszer használatával) elvesznek egy lehetőséget egy gyerektől, de valami miatt önmegtartóztatás esetén már nem érzik így. Pedig így is meg úgy is a kétfajta ivarsejt nem találkozott, csak az előbbi esetben talán egy kis örömet is szereztek egymásnak. És igen, a keresztények a maszturbációt is bűnnek tartják (nem tudva vagy nem törődve azzal a ténnyel, hogy a hímivarsejtek akkor másképp ugyanúgy kiürülnek a szervezetből).)

Szerintem az, hogy a petesejt meg van termékenyítve, még mindig csak a "potenciális" kategória, még ha jóval közelebb is van az élethez.

Hallottam egy olyan statisztikát, hogy a megkezdődött terhességek fele spontán vetéléssel végződik, az esetek döntő többségében még azelőtt, hogy az anya egyáltalán észrevenné, hogy terhes.

Maradok annál, hogy - laikus lévén - elfogadom a szakma véleményét.