Titeket is idegeseítenek az ilyen emberek? Hogy viszonyultok hozzájuk?

Tovább folytatom a beszélgetést, mintha ott sem lenne, egyáltalán nem figyelek rá. Lehet, hogy megsértődik, de nem tud érdekelni.

Nekem ilyen akkor volt,amikor meglátogattam a beteg nagymamámat a kórházban,aki már szinte haldoklott.Szerettem volna vele egy kicsit beszélgetni és halkra fogtam a mondanivalóm,erre a mellette lévő beteg odahajolt közénk és benyögte,hogy beszéljek hangosabban,mert ő nem hallja,hogy mit mondok.Valami cigány volt.Azt hittem,ott bassom pofán.Nem tudom,ez miféle mucsai falusi szokás lehet.

Nem idegesít, mert el tudom képzelni, milyen pokol az övé. Krónikus önáltató, tele keserűséggel, a felszín csak egy tehetségtelen ripacs gyenge színjátéka... És még el is hiszi, hogy ez ő, pedig nyilván van választása. Sokakkal megesik az ilyen. Nem része a tananyagnak, hogy hogyan legyél ember. És még Isten tudja, mi mehet náluk otthon. Ezen is kár bosszankodni szerintem.