Mit gondolnak az átlagos emberek az animefanokról?

Eléggé negatív véleményeket kapok vissza. Többnyire a betegesnek titulálják, vagy, hogy mese, netán hülye ferde szeműektől jön (rasszizmus is van bőven).

Pedig az az igazság, az életben semmi jelét nem látni ránézésre, hogy animés lennék. A példának leírt kövér, pattanásos se stimmel. Conon csak párszor voltam és a beöltözés elmaradt, de az az igazság, szívesen beöltöznék. És nem azért, mert ez egy buggyant divat dolog.

4 éves koromban láttam az első animém, azóta vagyok rajongó. Évekig zenéltem is, de abba kellett hagynom, ekkor kapott az anime nála nagyobb hangsúlyt és szép lassan megszerettem Japát és Ázsiát is.

És igen, a conok tele vannak azokkal az egyénekkel, akik miatt az értelmesebb anime fanokat is leszólják. Az utolsó conomon jó pár ilyen bunkóval találkoztam.

Miért gondolják? Mert tudatlanok. Mert egy rakat hibbant tini torz képet mutat rólunk és emiatt mindenkit elítélnek. Manapság a tinik 80-90% divatmajom, legyen az amerikai ganéj, vagy ázsiai dolgok.

19/L

Én szeretem az animéket, mindig is szerettem. Viszont ezzel a bizonyos ellenszenvvel magam is találkoztam. Nem értem miért. Nincsenek extrém rajongási kilengéseim és nem vagyok egy a nyávogós libák közül. Egyszerüen csak annyit mondok, hogy igen, nézek animéket mert szeretem. Mit ártok én ezzel a közösségnek?

Mindenki maga dönti el hogy mit néz, filmet, animációt, dokumentumfilmet stb. Akkor most miért baj ha én épp az animét választom és jól érzem magam abban a közösségben akiknek hasonló az érdeklődési köre?

Sokszor az az érzésem hogy egyesek kimondottan csak azzal foglalkoznak hogy minél jobban "elássák" és megalázzák azokat akik kedvelik az animéket.

Mi is tehetnénk azt, hogy például tegyük fel az illető azt mondja, hogy ő most épp rocker, és erre mi lehurrognánk hogy mekkora nagy lúzer (ez csak egy példa!).

El kell fogadni hogy ebben a társadalomban mindenki külömböző és a kölcsönös tisztelet csak megkönnyíti a mindennapjainkat.

Minden jót.

Juj, nekem van pár ilyen ismerősöm, engem nem zavarnak. 2 az iskolában néha beszél nekem ilyesmikről, meg hogy nézzek meg párat, mert valamiért azt gondolják rólam szerintem, hogy animés vagyok. Nem tudom miért, talán mert nem úgy öltözködöm, ahogy az átlagember (1890-1950-es évek közti beütésű vagy katonai egyenruha beütésű ruhákat hordok, mert nagyon tetszenek :O).

Én 10-13 éves korom között néztem nagyon gyakran animét a TV-ben, mert a minimax este átváltott animaxre. Később ez megszűnt, bár lehet, hogy visszatért, én nem tudom. Aztán nem néztem, viszont a neten újranéztem azt a Digimonok-at, amiben 3 gyerek a főszereplő (ez 2014. augusztus-szeptember környékén volt).

Amikor a 7.-et kezdtem, és eltelt pár hét, a neten olvasgattam és elkezdett érdekelni Anglia történelme, majd a nácik, majd a 2. világháború, aztán a történelmi érdeklődésem egyre tágabb lett (előtte utáltam a törit). Most február környékén valamiért utánanéztem Hirohito császárnak (Japán előző császára) és Japán tevékenységeinek a 2. világháborúban és a két világháború között. A kamikazepilóták dala pedig nem megy ki a fejemből. Aztán ez egyre jobban érdekelt, aztán ilyesmi filmeket is néztem (Levelek Ivo Dzsimáról, Pearl Harbor, A háború császára, Az utolsó szamuráj, Az utolsó császár (az már kínai)). Még be van tervezve a Tora! Tora! Tora! (az is a Pearl harbori támadásról szól) és az Élet és halál városa (amikor a Japán Császári Hadsereg a '30-as évek végén megszállja Kínát és iszonyú kegyetlenkedéseket visznek véghez).

Szóval belém így jött az érdeklődés Japán iránt meg kicsit Kína iránt is. Sőt, sok más dologba is a történelemben elkövetett brutális dolgok vezettek bele... (nem hiába csak 8.-ban lettem majdnem színötös történelemből) Nem vagyok pszichopata és nem akarok gyilkolni (viszont kárörvendő vagyok (nem akkor, ha egy ártatlant meggyilkolnak)), csak egyszerűen engem ezek érdekelnek. De hála ennek már jó tanuló vagyok és érdekelnek a komolyabb dolgok pl. politika, és nem csinálok olyanokat, amiket az átlagos kicsapongó életmódot folytató korombeliek.

Ezért néztem meg két animét: a Szentjánosbogarak sírját és azt, ami a hirosimai atomrobbanást mutatja be. Később valamiért egy régi japán Kis hableány rajzfilmet is megnéztem.

Tehát sorozatokat nem nézek. Bár már ősz óta a könyvjelzőimben van az a Digimonok sorozat, amiben 5 gyerek van, és azóta nem volt kedvem nézni. 2013 elején a neten néztem a Hetalia sorozatból valamennyit, mert megtudtam, hogy történelemmel foglalkozik, de aztán abba is hagytam, mert már nem találtam fordítást a többi részhez, aztán már nem érdekelt.

A japán nyelv már régebb óta tetszett, de nem érdekelt. Most se annyira, de néha hallgatok japán nyelvű dalokat. Nagyon kevés szót tudok a nyelvből. A lolita stílus bejön (nem az a verzió, ahol habos-babos rózsaszín ruhákat hordanak mindenféle hajcsattal), mert ilyen régies, csak olyat nem mernék hordani utcára, mert itt nem megszokott :I Éppen elég az, ahogy most öltözködök. Az internetnek köszönhetően tudok pár animés dolgot (pl. hogy mi az a yaoi), mert sok amerikai oldalon vannak egyének, akik ilyenekről írnak és egyfajta mémek(?) is alakultak ki.

15/L

Előző vagyok.

,,2013 elején a neten néztem a Hetalia sorozatból valamennyit"

*2014 elején