Egyedül vagyok ezzel? Nincsenek barátaim a barátom miatt! (plusz a többi lent)

Elég érdekes életem volt és úgy alakult hogy itt vagyok 18 évesen és nincsenek barátaim.A suliban már ugy alakult ,hogy nem volt pénzem mert a szüleim nem támogattak és elkellett mennem dolgozni mind1 ez elég bonyolult,de nem látszik rajtam és valahogy mindig olyan barátokat vonzottam be akik nagyon gazdagok voltak szép ruhájuk volt jöttek mentek buliztak ,de én kezdtem elzárkozni tőlük mert szégyeltem ,hogy nincs pénzem stb de addig igazai központi ember voltam mindenki szeretett elvoltam barkivel imádok poénkodni és nevetni ...aztán most már 1 éve élek a barátommal aki nem egy nagy járkálos ilyen kis nyugdijas és nem lehet vele mitkezdeni,de szeretni azt nagyon tud.Viszont én egyedül érzem magam !Olyan mint ha lemeradnék a fiatalságról és ez elszomorít!Viszont amikor néha találkozok valakivel akkor jó nagyon(most már rájöttem ,hogy nincs miért szégyelnem ,hogy nincs pénzem),de ezek az ismerősök olyan kiéltek lettek nem lehet velük már elmenni sehová mert ők már unják a bulit unják az életet tiszta kiéltek lettek és nem tudom most mihez kezdjek ,hol barátkozzak !?Annyi minden összejött ...és egyfolytában olyan érzésem van ,hogy bárkivel világgá mennék bármikor ha jönne az az ember akivel végre fiatal és boldog lehetnék!(18L)