Miért nincsenek barátaim? Mit rontok el?

ugyanez, csak én egyetemista vagyok. Sz@r lesz a nyáriszünet:(

Ne hidd ezt. Én elég népszerű vagyok az egyetemen, mindneki ismer a szakomon, pedig 250-en vagyunk az évfolyamban, de attól barátaid nem lesz több

Ezt akár én is írhattam volna.A fősulin szerettem a csoporttársaimat,jól viszonyultak hozzám,sokat segítettünk egymásnak,sulin kívül mégsem hívtak soha sehová.Illetve volt valaki,aki elhívott egy vallásos közösségbe,de szerintem csak toborozni akart,mert azon kívül nem akart velem találkozni.A fősulinak már vége.Most még tanulok tovább,de a társasági életem az kb nulla.Lennének emberek,akikkel jól tudnám érezni magam,de rajtuk azt veszem észre,hogy csak udvariasságból beszélgetnek velem.Van olyan ismerősöm is,akit amúgy nagyon bírok,szerettem volna közeledni hozzá,de ő még arra sem hajlandó,hogy odajöjjön a hévmegállóban köszönni,amikor meglátom,mindig én megyek oda hozzá és akkor ő persze meglepődik,hogy mit keresek én ott.Szóval náluk már felhagytam minden reménnyel.Volt még egy-két ember,akikkel pár hónapja alakulóban volt olyan barátságféle,meg is lepődtem,amikor az egyik régi ismerősöm felhívott telefonon,hogy találkozzunk.Pár hónapig jól elvoltunk,de aztán persze véget ért a jó dolgom,mert ő is kilépett az életemből,legalábbis most ezt gondolom,mert egyáltalán nem keres.Úgyhogy nem tudom,mit rontunk el.