Milyen egy normális szobatárs (akár albérletben, vagy kollégiumban)? Hogyan viselkedik, milyenek a jellemvonásai? Mit tesz, vagy milyen, ha zavar valakit?

A jó szobatárs az, aki nem sérti az életteredet. Az, hogyha kedved támad dolgozni, tanulni vagy akármit csinálni a saját szobádban, akkor az nem azon múlik hogy ő most ott van-e és mit csinál. Ez hamar kiderül.

Szerintem nem lehet egy embert erről az oldaláról megítélni, amíg nem lesz tényleg a lakótársad. Mindenkinek van egy tartása, amit kifelé mutat, és ami feloldódik ha a saját szobájában van.

Kollégiumban két és fél év alatt 4 szobatársam volt.

Csendes, tiszta, rendes.

Ha zavar valakit, elnézést kér, és legközelebb már nem teszi meg az adott dolgot.

Ezt miért kell így behatárolni? Nincs egy minden emberre alkalmazható séma sehol. Kicsit olyanok a kérdéseid, mintha nem jártál még volna emberek közt.. Nem tudom, ki hogy van vele, de én személy szerint felfogom, hogy az illető, akivel egy szobában/lakásban lakom, mit mond nekem, amit mond, érzem, hogy milyen hangsúllyal mondja, és az esetek legnagyobb részében tudom is, mikor van olyan szituáció, amikor jókedvűen beszélgetünk, és mikor van olyan, amikor a másiknak fontosabb dolga van annál, minthogy beszélgessen. Ha mégsem érezném, akkor felfogom, ha a másik közli, hogy "bocsi, de mindenképp meg kell tanulnom ezt holnapra".

Tudok olyanokról is, akiknél az számít normálisnak, ha bírod az éjszakai életet, és nem hatja meg őket a másnapi ZH-d, ha aznap éppen kari buli van. Ha te nem vagy ez a típus, de náluk ez normális, akkor?

Konklúzió: mindenkinek a saját szemlélete a normális, és az alapján talál valakit normális szobatársnak is. Nem hinném, hogy ezen megéri filozofálgatni.

Ha a másik tanul, akkor csak fülhallgatóval illene zenét hallgatni, azt is csak úgy, hogy nehogy kihallatszódjon.

Ha pedig beszélgetni akar vagy telefonálni, azt ne a szobában tegye, hanem menjen ki.

Biztos van közösségi szoba, vagy nem tudom hogy hívják az ilyet a koleszokban, szóval ahol összegyűlhetnek dumálni, tv-zni a fiatalok, ott kell az ilyesmit intézni.

Hogyan is tudna tanulni, pihenni a másik, ha közben valaki beszél mellette?

A csendességgel kapcsolatban annyit, hogy van aki úgy tesz le bármit, egy poharat, telefont, hogy zajt csap vele, a másik meg le tudja tenni kb. hangtalanul.

Ha ébren vagytok mindketten, akkor nem olyan lényeges, ha egy kis zajt üt valamelyikőtök ezzel, de ha nem egy időpontban keltek, fekszetek, akkor erre is figyelni kell, hogy a másik nehogy felébredjen. Előző nap kell kikészíteni mindent, ruhát, fésűt, dezodort, stb. hogy ne reggel kelljen zajt csapni a táska cipzárjának húzogatásával, a szekrényben keresgéléssel, ha a másik még alszik.

Csak ha valakivel nem lehet semmiről beszélgetni, akkor szokták rosszallóan mondani, hogy csendes, de az együttélés esetén ez pozitívum.

Én még a villanykapcsolót is úgy kapcsolom le és fel, hogy ne legyen hangos. Mert magamból indulok ki, utálok mindenféle kis neszt. Ha már mélyen alszom, akkor persze nem ébredek fel egy kis zörejre, de nem biztos, hogy mélyen alszom pont akkor, mikor a másik még matat. Át lehet úgy billenteni egyik pozícióból a másikba a kapcsolót, hogy ne adjon ki kattanó hangot. Csak gyakorolni kell.

Ja, és egy rendes szobatárs nem köhög! Az még baromi irritáló, ha valaki este, mikor már aludna a másik, vagy az éjszaka közepén köhög. Erre rögtön kimegy minden álom a szememből, ne

Persze nem minden villanykapcsolót lehet zajmentesen kapcsolni, de van, amelyiket igen.

Meg a másik is tehet be füldugót, végülis. :D

De azért illik csendesnek lenni.

A 67%-os alátámasztja a kommentem minden szavát. Nekem ő nem lenne normális szobatárs, én személy szerint nem bírnám elviselni a rigolyáit, és úgy érezném, jogom van akkor összeszedni a cuccaim, amikor megszoktam (reggel), úgy köhögni, ahogy jól esik, az ágyamban telefonálni, ha más nem alszik, stb... Ha más én is fizetek ugyanannyit, mint bárki más. Ugyanakkor ugyanezeket én nem venném sértőnek és idegesítőnek a többiek részéről sem, nem zavarna, ha én 11-kor aludnék, de mások még olvasnak vagy dumálnak, füldugasz be, és fal felé fordulva aludnék.

És ezeket a feltételes módokat úgy olvasd, hogy évekig kollégista voltam, jelenleg albérletben lakom, és ezek megtörtént dolgok, és működtek, nagyon jó társaság volt mindig a szobában, mivel mindenki hasonlóan gondolkodott.

Nincs baj azzal, ha más nem így véli, mivel mindenkinek az a normális, ahogyan ő jól érzi magát.

Te sem lennél nekem ideális szobatárs az biztos. :D

Menekülnék nagy ívben!