Milyen érzés nem Budapesten élni?

Egy K-i országrészben lévő kis településen nőttem fel, s akkor nagyon szerettem. Aztán kezdett szűk lenni a település huszonéves koromra. Beköltöztünk Nyíregyházára, amit először nagyon szerettem, kirakatok, rengeteg bolt, nézelődnivaló. 10 éve élünk itt, s egyre inkább úgy érzem, hogy tovább kellett volna annak idején mennünk, s egy Budapest közeli közepes nagyságú városban telepedni le. Oka: beépülő kertvárosi részen élünk, nagyon ritkán vannak a házak, van, hogy egész nap egy ember sem megy el a házunk előtt, mert a távolságok miatt aki erre jár, az autóval átmegy az utcán. Ezt egyre nehezebben viselem, hogy nincs kihez szólni. Pesti barátnőim, akikkel együtt jártam suliba, s azonos a végzettségünk, Bp-en a többszörösét keresik az én fizumnak, annak ellenére, hogy többüknél nekem magasabb a végzettségem. Évek óta nem emelték a fizetésemet, túlóra rengeteg, amit persze nem fizetnek ki, ha esetleg elégedetlenkedsz, a válasz, h. semmi sem kötelező, el lehet menni, van helyetted több tíz ember. Munkahely nincs. Nyáron voltam a fővárosban, szétnéztem a boltokban, jóval olcsóbb árakat láttam, mint itt. Rezsi is kevesebb tudtommal ott.

Tehát összegezve: itt nálunk kevesebb fizuból kell megélj, ehhez viszont magasabbak az árak. Munkahely nincs. A biztonság viszont egy kamaszgyereknek val.színű itt még nagyobb.