Tényleg szokott így lenni visszahúzódó embereknél?

A visszahúzódó emberek NEM AKARNAK böbeszédüek lenni, mert jól érzik magukat úgy, hogy csak kevés kontaktusok van másokhoz. Viszont az a néhány kapcsolat tartós és mély.

Ebben nincs semmi ördögi kör, egyszerüen nekik igy jó, és nem is akarnak ebböl kitörni.

Szokott így lenni, bár nem mindenki így visszahúzódó.

Kitörni úgy lehet belőle, hogyha egyrészt valaki maga felismeri a problémát, majd megpróbál rajta változtatni, nyitni mások felé. Nehéz egy olyan embert szeretni, aki csak durcáskodik egész este egy sarokban, úgyhogy általában ha valaki nyitottabb lesz az emberek felé, akkor pozitív visszajelzéseket kap.

Még egy hiba szokott előfordulni alacsony önértékelésű embereknél: úgy próbálnak barátokat szerezni, ogy folyton panaszkodnak, vagy másokat szidnak a hátuk mögött, mert így azt hiszik, hogy bizalmat ébresztenek másokban, hiszen ők is bizalmas dolgokat osztanak meg. Valójában mindkettő taszító viselkedés, az első azért, mert senki sincs szívesen olyannak a társaságában, akinek mindig mindennel baja van, a második pedig azért, mert az első ami az ember eszébe jut az az, hogy legközelebb majd rólam mondja ezeket valaki másnak...

Szerintem nagyon jól átlátod a dolgot kedves kérdező. Én tipikusan ez a fajta ember vagyok, akit leírtál.

A barátaim, ismerőseim nagy része azt mondja, hogy mielőtt megismertek, azt hitték, hogy valami nagyképű b*rom vagyok, ezért kicsit félve ismerkedtek meg velem, de kellemeset csalódtak, mert pont az ellenkezője vagyok mint amit hittek.

Kitörni belőle? Lehet de csak teljes szemléletmód váltással.