Lehet hogy hülye kérdés, de a mai világban mindenki megjátssza magát a másik előtt?

Bizonyos mértékig. Egyes szituációk megkövetelnek egy szerepet, közeli hozzátartozók előtt viszont jobban elengedheted magadat. Ez azonban nem csak a mai világra igaz.

Példa: egy kovácsnak "el kell játszania", hogy ő jobban ért a mesterségéhez, mint szaktársai. Ehhez egy szerepet kell felvennie. Otthon, a családja körében már érthetően nincs szüksége erre a szerepre, ott más szerepet vesz fel ("szigorú" apa, megértő házastárs, stb., de mégis természetesebbet).

Nem feltétlen.

Sőt.

Magam részéről:

Én mindig magamat adom, ha valamihez nem értek, akkor elmondom, hogy mennyire vagyok jártas bizonyos dologban, és ha valaki jobbat tud, akkor vegye át az "irányítást"

A legrövidebb út az egyenes. az lenne a legjobb ha a nap 24. órájában nem cserélne szerepet rövid időre sem.

az őszinteséget mindennél nagyobbra tartom.

Zsömle/lány

sokan

amit Antimod írt a szerepekről az úgy van, de szerintem az nem megjátszás...mert a megjátszás az a nem őszinteség, esetleg egy önös cél elérése érdekében

de vannak kivételek

de attól függ, h én mit értek megjátszás alatt, meg te mit értesz alatta..

pl. ismerkedsz egy fiúval/lánnyal, persze, h az elején a legjobb formádat mutatod neki, az előnyös belső tulajdonságaidat domborítod ki...aztán később ha úgy alakul, akkor pont ő lesz az, aki mellett majd a legjobban el tudod magad engedni, de ez nem megjátszás szerintem

Nem csak a "mai világban". Mindig, a múltban, jelenben, és a jövőben is így fog történni.

De NEM is mehet másképpen. Ez a "jelenség" elválaszthatatlan része az "értelmes" - önmagáról valamelyes elképzeléssel bíró - élőlények viselkedésének. (Is!) Mondhatnánk, az ember már csak ilyen. :D Aki nem így viselkedik (jobban mondva megpróbál nem így viselkedni) simán (és jogosan!) elmebetegnek titulálódik. És az is... (Ajánlott olvasmány: Benedek István Csineva)

dellfil