Manapság miért nem tartják normálisnak ha valaki kimondottan jó szándékú?

Én azzal a részével tudok azonosulni, hogy nem pletykálkodtam, volt önálló véleményem, nem érdekelt, ha mások lenéztek valakit, így is kedveltem. És igen, engem nem kedveltek...

Miért? Mert ők egymásban sem bíznak. Félnek, hogy őket is kiközösítik akkor. Mint engem.

Két dolgot mondok:

1. Kb. 10-szer annyi ember gondolja magát ilyennek, mint amennyi tényleg ilyen, na ebből is sok a konfliktus.

2. Az emberek folyton fúrják egymást, ez a nőknél még erősebb, aki nem üt vissza ebben a harcban (képletesen), azt szabadon lehet verni (szintén képletesen). Ezt ki is használják az emberek, sajnos.

Mert a többség pletykálkodik, panaszkodik, zsörtölődik, zsémbel, a hazugságot nagyjából normálisnak tartják, ha pénztárcát találnak, megtartják, stb. Mindig is azt tekintette a társadalom "normálisnak", ami a legtöbb ember értékrendjével megegyező. Példa: egy csak romák által lakott településen normálisak, tökéletesen elfogadottak, sőt megköveteltek a romáknak azok a szokásai, amelyek miatt a magyarok által lakott városok legtöbb részén nehezen viselik vagy nem kedvelik őket.

Szóval minden relatív. Manapság sajnos kisebbségben vannak a szociálisan érzékeny, segítőkész emberek, és aki ilyen, azt csodabogárnak tartják. Aztán mondjuk idővel rájönnek, hogy talán csodabogár, de egy nagyszerű csodabogár, aki remek barát.

Belagezapista:

Ezt én is tudom, mert uyganezt mondtam, csak másképp.

Üdv:

a 2.