Álmodtatok olyant, hogy egy darabig nem tudtátok eldönteni felébredés után, hogy ez most valóban megtörtént, vagy csak álmodtátok?

Velem egyszer megtörtént. Annyira beleillett a hétköznapokba, és a felébredésem napszakába, hogy kb3 percre volt szükségem ahoz, hogy rájöjjek, hogy csak álmodtam. Azt álmodtam, hogy világvége jellegű vihar támad a semmiből, mellém csap a villám, és én tehetetlenül várom, hogy talán most meg fogok halni.

Egy darabig csak vakító fényességet látok, mint amikor valaki belenéz a napba, és azon jár az agyam, hogy mi történik most velem. A vihar lassan elmegy ugy ahogy jött, és visszajön a látásom. Felállok az udvar hátsó részében, ahol ez az egész elért, és a szomszéd házak felé nézek, hogy ezt vajon, még ki élte át velem együtt.

De egy árva lelket sem láttam odakint. Jár az agyam, hogy mi volt ez, közben bemegyek a házba, (már inkább van este, mint estefelé) lefgekszem, és arra gondolok, hogy ez csak velem történhetett most? Mert ahogy bejövök csendben, a családtagok alszanak mint a bunda, mintha semmit sem vettek volna ebből észre. Még mindíg jár az agyam, nem tudom mit is gondoljak, az ágyba lefeküdtem,(na eddig tart az álom) utána kinyílt a szemem. S az ágyban fekve töprengtem,(már felébredve)hogy én tényleg most jöttem be kintről az élmény után az ágyba, vagy csak itt álmodtam?

Nagyon tiszta álom volt, még pár napig a hatása alatt voltam az élménynek, mint amikor egy filmet sokáig nem tudsz elfelejteni, ami mélyen megérint.