Miért ellenzik az abortuszt?

http://www.youtube.com/watch?v=43rCjxuiW0I&feature=related

Sajnos a mai világban természetes, hogy a GYERMEKEK szexuális életet élnek. A legtöbben felelősségtudat nélkül, csak mert természetes, "hogy a barátnőm már túl van rajta, hú de ciki, én még nem..."

Sokszor bele sem gondolnak a következményekbe!

Én arra lennék kíváncsi, hogy ha nem lehetne (tényleg nem) elvetetni a gyermekeket akkor is a legtöbb fiatal fűvel-fával...?

Ami még szomorú, hogy a szülőknek is természetes, "hogy jól van akkor vetesd el gyermekem (öld meg) a még meg sem született unokámat!"

Mikor ilyen téma kerül szóba, akkor mindig megkérdezem, hogy ha tudnák, hogy az abortusz után nem lehet gyerekünk, akkor is megcsináltatná az akinek ez "természetes"?

A témával kapcsolatos régebbi válaszom:

Világszerte közel 1,5 milliárd a szülőképes korú, vagyis 15-45 éves nő. Ezen évek során ők rendszerint közösülnek, de nem akarnak teherbe esni, vagy azért, mert számukra „még nem jött el az ideje”, vagy pedig nem kívánnak a meglevőknél több gyermeket. A fogamzásgátlók gyakoribb használata ellenére a nők világszerte még igen sokszor vállalkoznak abortuszra. Évente kb. 26 millió legális és a becslések szerint 20 millió illegális abortusz történik világszerte. Más szavakkal: világszerte kb. 126,000 abortusz történik naponta! A legtöbb abortuszra a fejlődő országokban kerül sor. A mai, gyakran ádáz vitát az abortuszok erkölcsösségéről és legalitásáról e szomorú tények alapján kell megítélnünk.

Egyre több a 13-18 év közötti fiatalok szexuális kapcsolata és a 14-16 kor közötti tinédzserek 90%-a NEM védekezik.

Gondolkozzunk el azon, hogy ennek fényében jogos-e a felháborodásom, hogy ennyi felelőtlen ember van és ennyi felelőtlen ember dönt életről és halálról. Az éves kb 46 MILLIÓ (!) abortusz közűl csak 0,3%-a az erőszakból adódó abortusz !!! Tehát "egyéb" okokból ~44 és fél MILLIÓ abortusz történik évente a világon. Ennyien betegek lennének? NEM! Ennyien FELELŐTLENEK!!!

Ma túl sokat foglalkoznak az emberek önmagukkal. A mai világban az a fontos, hogy milyen mobil van a kezünkben, hány tévénk van, milyen autónk.

Kedves kérdező kicsit felvilágosulatlan vagy a témában, miszerint azt írtad, hogy:

"Egy agyhólyaggal rendelkező embrió még nem személy, csak egy lehetőség. Ez majdnem gyilkosság, de akkor sem az."

Javaslom olvasd tovább, és nézz utána, hogy igazam van-e vagy sem, és utána mond azt, hogy ez gyilkosság vagy sem!

Érdemes elolvasni:

Október 5. Ma kezdődött meg az életem. Apám és anyám még nem is tudják. Kisebb vagyok ugyan a gombostű fejénél, de mégis önálló lény vagyok. És már minden testi és lelki adottságom meg van határozva. Például a szemem olyan lesz, mint az apámé, a hajam pedig szőke és göndör mint az anyámé. Már az is el van döntve, hogy lány leszek.

Október 19. Az első vér- és nyirokedényfalak sejtjei és első ütőereim keletkezőben vannak. Mivel egyes szerveim még nem fejlődtek ki teljesen, édesanyám segiti vérével az én vérkeringésemet és anyagcserémet. Ha majd megszülettem, akkor az első hónapokban már csak a tejére lesz szükségem.

Október 23. Már kinyilt a szám is. Egy év múlva, amikor kedves szüleim ágyacskám fölé hajolnak, majd rájuk mosolygok. Az első szavam biztosan, az “anyám” lesz…Utóirat: Az a vélekedés, hogy én még nem vagyok önálló ember, hanem csupán anyám testének egy része, egyszerüen nevetséges! Hiszen még a vércsoportom is egészen más, mint az anyámé.

Október 25. Ma elkezdett dobogni a szivem. Szünet nélkül végzi majd szolgálatát életem végéig, anélkül hogy valaha is pihenne. Milyen csoda ez!

November 2. Karom és lábam elkezdtek nőni. Igaz ugyan, hogy amig teljesen kifejlődnek, annyira hogy jól használhassam végtagjaimat, még születésem után is jó darab időnek kell eltelnie…

November 12. Most sarjadnak már kezemen az ujjaim. Ezekkel a kezekkel hóditom meg a világot, és jóbarátként nyújtom kezemet embertársaim felé.

November 20. Édesanyám csak ma tudta meg egészen bizonyosan az orvosnál, hogy engem a szive alatt hord. Milyen nagyon őrülhet!

November 25. Már látható rajtam, hogy lány leszek! Szüleim biztosan azon tanakodnak, hogy mi legyen a nevem. De szeretném már én is tudni!

November 28. Szerveim már teljesen kifejlődtek. Egészen nagy vagyok már.

December 10. Hajam és szemöldököm is elkezdett nőni. Mennyire örül majd anyám szőke kislányának!

December 13. Hamarosan látok majd! Szemeimet már csak egy gyenge varrat tartja zárva. Fények, szinek, virágok – milyen pompás lesz! De legjobban mégis annak örülök, hogy láthatom anyámat! …Csak ne tartana olyan sokáig! Még több mint hat hónapig.

December 24. A szivem teljesen kifejlődött. Állitólag vannak kisbabák, akik valami szervi bajjal jönnek a világra. A doktor bácsiknak rettentő fáradságukba kerül, hogy az ilyen kisbabákat operációval megmentsék. Hála az Istennek, az én szivem rendben van. Egészséges erős gyermek leszek. Mindenki öröl majd nekem.

December 28. ÉDESANYÁM MA MEGÖLT ENGEM!

Ennyire ki van fejlődve egy kisbaba, három hónapos korára, amikor elveszik az életét.

Az abortuszon átesett magzat soha nem lehet már kisgyermek, de vajon mi emberek vagyunk e?

Aki ilyen természetesnek veszi az abortuszt annak figyelmébe ajánlom a következőket, és nagyon szépen megkérem nézze meg! Utána pedig szeretném megkérni, hogy kommentálja a látottakat!

[link]

Aki nem tudja felfogni, hogy egy gyermek mekkora ajándék, az inkább tartóztassa meg magát!

#31 - Nézd, furcsa dolog ez, de valahogy az a megfigyelésem, hogy az abortuszos topicokra általában az a jellemző, hogy az oda írogatók mindegyikbe ugyanazt a véleményt írják, sőt, magamat inkább az üdítő kivételek sorában tudhatom, mert van, hogy a terhesség megtartása mellett érvelek, helyzete válogatja.

(illetve persze van benne nyíl egyenes logika, hogy mikor az egyik és mikor a másik)

Szóval ugyanekkora erővel én is javasolhatnám az összes abortusz ellen agitálónak az orvost, hogy segítsen neki szembenézni a félelmeivel és képzeteivel. Valami okból mégsem teszem, talán, mert tisztelem a másik ember véleményét. Ugyanez némi visszafogottságra is kényszerít általában, meg megbántani sem akarok senkit a vallási meggyőződésében. Azt viszont mindenkitől elvárom és megkövetelem, hogy ahogy én sem agitálom egy vallásosra az én ateista meggyőződésemet, ők se akarják rám vagy bárki másra tukmálni a saját vallásos meggyőződésüket.

Azt meg ahogy látom, magad is elismered, hogy az örökbeadás-örökbefogadás az orosz rulett, van, hogy jól sül ki, és van, hogy rosszul. Akkor voltaképp nem is értem, hogy mi az ellentmondásod tárgya.

29 (31 voltál, ha jól számolom):

Oké, kezdjük. Miért, ha nem tiltaná törvény az emberölést, akkor szemükre vetnéd, hogy hagytak tovább élni? (Ne haragudj, ezt a kört ki akartam hagyni, de ha egyszer úgy érvelsz, mintha nem értenéd...). A "nyomósabb okkal" meg teljesen figyelmen kívül hagytad, amit az öntudat relevanciájáról írtam. Nem hisztizni akarok, csak így elbeszélünk egymás mellett.

Leírom inkább még egyszer, hátha túl sokat ködösítettem.

HA

az emberölés minden körülmények közt való tiltásának az lenne az oka, hogy egy ÖNTUDATTAL rendelkező lénynek elviselhetetlen tudattartalmakat = halálfélelmet, fájdalmat stb. okozunk (hogyan máshogyan lehetne az öntudat megléte vagy meg nem léte releváns ebben a kérdésben?),

AKKOR

1. az alapján, ami alapján az emberölést tiltjuk, az abortusz nem kifogásolható, hiszen ott nem okozunk senkinek elviselhetetlen tudattartalmakat, feltéve, hogy elég korán szakítják meg a terhességet (bár mondjuk a félelemhez nem kell agykéreg, sem a fájdalomhoz, szóval ehhez a mai szabályozáson azért igencsak szigorítani kéne, vagy ezt már írtam?... rég jártam erre, elnézést...)

2. mindazok az akciók sem számítanának viszont ezzel a logikával elítélendőnek, amik úgy fosztanak meg valakit az életétől, hogy az illető tudatában nem keletkeznek elviselhetetlen tudattartalmak: tehát vagy nagyon gyorsan és meglepetésszerűen, vagy olyankor, amikor az illető öntudatlan állapotban van. Igazán következetesen végiggondolva ezzel a logikával csecsemőket megölni kevésbé rossz, mint felnőtteket, mert a csecsemőknek még nem igazán van kifejlett öntudatuk.

3. Vannak állatok, melyekről a viselkedésük alapján feltételezhető, hogy ha nem is rendelkeznek az emberekével egyenértékű öntudattal, de valamilyen szinten képesek a halált felfogni, és félni tőle (nem csak a fájdalomtól, hanem a haláltól magától). Ezzel a logikával az ő elpusztításukat is az emberekéhez hasonlóan kellene megítélni, vagy legalábbis azzal arányosan, amennyire hasonlít az általuk átélt szörnyűség az ember által átélt szörnyűségre.

Az 1. a feltételezés következménye a vitatott kérdésre, azt nem kommentálom.

A 2. következtetés szerintem minden épeszű embernek elfogadhatatlan. (Mellesleg ha belegondolsz, hogy MIÉRT, akkor könnyen lehet, hogy oda lyukadsz ki, ahova én, hogy az elveszített jövő miatt - de ha nem, akkor kíváncsi vagyok az alternatív tippekre, én nem találtam jobb magyarázatot.)

A 3. pedig rámutat ennek a logikának egy igenigen sérülékeny pontjára: tudniillik, hogy nem tudhatjuk, mi játszódik le egy másik élőlény agyában. Úgy értem, mérni tudjuk, hogy mit csinál az agya, és ebből bizonyos mértékű biztonsággal sejthetünk dolgokat, de hogy milyen maga az élmény "belülről" (okos filozófuso qualiának becézik), azt nem igazán tudhatjuk. Nekem például erős a gyanúm, hogy a nők fájdalomküszöbe lényegesen magasabb, mint a férfiaké. (Biztos, hogy nem én vagyok az egyetlen ezzel a gyanúval, de így csípőből nem tudok róla irodalmat szórni ;). Nem tudhatjuk kellő biztonsággal megítélni, hogy egy élőlény szenvedett-e, és mennyire, és milyen "minőségben", mielőtt elpusztították, ahhoz semmiképpen nem elég biztonsággal, hogy ezt tegyük kritériummá (úgy értem, annak a kritériumává, hogy megengedhető-e annak az élőlénynek az elpusztítása).

Nyilván egyértelmű, hogy szándékosan szenvedést okozni nem kéne, nem ez a kérdés. De arra azért remélem, sikerült rámutatnom valamennyire, hogy ÖNMAGÁBAN a szenvedés, pláne a "tudatos" szenvedés hiánya nem teheti egy élet kioltását megengedhetővé. Nyilván egy nemi erőszakkal egybekötött különös kegyetlenséggel és előre kitervelt módon elkövetett gyilkosság "súlyosabb", mint egy "sima", de ettől még a "sima" nem lesz megengedhető.

Én ezért nem tartom a tudat, illetve a tudatos szenvedés hiányát "érvényes" különbségnek az abortusz és az emberölés között.

A te helyed, meg az én helyem - hát ez az, édesanyád nem tudhatta, hogy te olyan vagy-é mint én (mellesleg olyan vagy, hiszen itt ütöd a billentyűket máig is), vagy olyan, mint amilyen nem vagy, hogy rossz körülmények közt inkább nem is akarsz élni. Még mindig nem értem, miért lett volna helyesebb döntés elvenni tőled a döntés jogát.

Van előtted egy szoba, három ember van benne meg valami jó kis távirányítós bomba, ami elég erős ahhoz, hogy a másodperc törtrésze alatt végezzen mindkettővel (ők nem tudnak róla). Az egyik utálja az életét, naplója alapján öngyilkosságot fontolgat. A másik el van, nem filozofál túl sokat a negyvenkettőről, küzd és bízva bíz. A harmadik boldog és elégedett. A kezedben van a távirányító. Nem mondod, hogy felrobbantanád őket annak az egynek a kedvéért, aki öngyilkosságot fontolgat?

Persze amikor egy nő terhes, akkor egyszerre csak egy életről dönthet. Ha úgy érzed, hogy ez jelentős különbség, akkor képzeld azt, hogy csak egy ember van a szobában, akit random küldtek be egy másik szobából, ahol tetszőleges összetétellel ülnek boldogok, közömbösek és kétoldali életundorosok. Na?

Hamlet:

Várjál, azt hittem, ezen a platformon a vallással, hittel és túlvilággal kapcsolatos vélelmek és félelmek nem játszanak. Nekem is vannak, de pont az abortuszról való vitában nemlétezőnek szoktam őket tekinteni, pont azért, mert a vitapartnerek többsége számára nulla erősségű érvnek számítanak.

De szóval akkor - ezek szerint azért nem szeretnél meghalni, mert nem tudhatod, hogy mi van a halál után?

Nos: amennyire _racionálisan_ tudni lehet róla bármit is, semmi. Mint mielőtt megszülettél. De ezt nem tudhatja senki biztosan, mert aki bárhonnan is visszajött, az nem volt "halott halott". Ezt értem, mellesleg én is így gondolom. Viszont ha BÁRMI is van a halál után, amitől tartani érdemes, azt NEM az agykérged okozza, elvére az ugyebár elég gyorsan megszűnik agykéreg lenni. Ha viszont nem kell hozzá agykéreg, akkor honnan tudod, hogy egy embrió pl. nem rendelkezik azzal a valamivel, ami viszont kell hozzá? Úgy értem: szíved joga azt gondolni, hogy nem rendelkezik vele - de ez a gondolatmenet aztán már végképp olyan mélyen megy a hiedelmek és vélelmek mocsarába, hogy ezekre végképp nem lehet semmiféle egész társadalomra kötelező morális döntést (értsd törvényt ill. egymással szembeni elvárásokat) alapozni. Mi van, ha valaki meg van róla győződve, hogy ő az egyetlen, aki igazán él, ért és érez, a többiek csak zombik...? Ne nevess, sokan képzelik ezt, sokszor annyira természetes alaptételként kezelik, hogy tudatában sincsenek...!

Génlottó vs. copypaste:

"Ezért a vita ilyenkor nem is erről szól, hanem a döntés jogáról. Csak Istennek/természetnek/véletlennek (kinek hite szerint) van joga dönteni, vagy tudatosan az embernek is, ez az abortusz-vita valódi kérdése tehát."

Pontosan.

És érdekes módon az élet minden más területén egyértelmű a válasz. Az agykérged döntéseiért felelős vagy, a villámcsapásért, a fatális műszaki hiba okozta balesetért, a beleidért, a patellareflexedért, de még a pánikhelyzetben agykérgedet parkolópályára állító hipotalamuszod döntéseiért sem. Csak azért, amiről minden jel szerint a normálisan funkcionáló agykérged döntött. Mi ezzel a gond?

(És csak úgy mellesleg: ha nem érthető, mi a különbség a túl későn fogant és ezért beágyazódni nem tudó embrió kilökődése és a művi terhességmegszakítás közt: ha kilép eléd részegen valaki a sötétben, miközben a szabályokat betartva vezetsz, akkor nem vagy felelős. Ha direkt ráhúzod a kormányt, akkor igen. És akkor is, ha olyan gyorsan mentél, hogy nem volt esélyed fékezni, pedig normális sebességnél lett volna. Hát ja. Szívás agykéregnek lenni, ez így van. Amúgy nem agykéregről kéne beszélni, hanem inkább a szoftverről, ami rajta fut. Úgy rögtön érthetőbb lenne a különbségtétel létjogosultsága.)