Miért ellenzik az abortuszt?

Miért ellenzed az emberölést?

Nem viccből kérdezem, tényleg gondold végig. Mi vele a baj? Hiszen aki meghalt, azt utána már nem zavarja, hogy halott, ahogy születése előtt sem zavarta, hogy nem született még meg.

Van olyan eset, amikor nem ellenzed? Ha fájdalommentes? Ha senkinek nem hiányozna az illető halála után? Ha te úgy ítéled meg, hogy csak teher a többieken? Ha a halálával más emberek élete könnyebbé válna? Mi a véleményed a halálbüntetésről? El tudsz olyan törvényt képzelni, ami körülményeket ír le, hogy milyen esetben szabad egy csecsemőt megölni például? Ha fogyatékos, nagyon szegények a szülei, és nem akarják őt felnevelni?

Ami az emberölést szörnyűvé teszi, ahogy én látom, az, hogy elveszi a JÖVŐJÉT az áldozattól. Az emberi jövőt. Az emberi életet.

És mivel az abortusz is egy emberi életet, egy emberi jövőt vesz el az áldozattól, pont mint egy sima emberölés, ezért az én igazságérzetemet ugyanúgy sérti, mint a sima emberölés.

Én ezért ellenzem. Szerintem erre senkinek és semmilyen indokkal nem lehet joga, ahogy az emberélettől való megfosztás többi formájára sem. Nem véletlenül az élethez és az emberhez méltó élethez való jog a legelemibb emberi alapjog.

A köpködős "nem kellett volna megdugatnod magad" szövegelőktől viszont kiráz a hideg, teljesen önkéntelenül, minden racionális indok nélkül. Nekem ez elvi kérdés, nem az ujjal mutogatásról szól, egyszerűen azt szeretném, ha olyan lenne a világ, amiben senki nem öl meg senkit, se felnőttet, se gyereket, se magzatot. Magát megölheti, aki úgy gondolja, hogy neki nem kell az a jövő, ami előtte áll. De senki mást, és őt sem senki más. Szerintem ez egyszerűen triviális, és én nem szeretnék olyan társadalomban élni, ahol nem az.

Kedves válaszoló, aki azt állítod, hogy örökbefogadott gyerek vagy: ha egyáltalán tényleg az vagy, én inkább cserélnék veled holnaptól látatlanban, mint hogy ne kelhessek fel holnap. Vannak, akik így vannak húrozva, nem is kevesen. A vér szerinti édesanyád honnan tudhatta volna, hogy Te hogyan fogod ezt megítélni? Én hálás vagyok mindkettőnkének, hogy átengedték nekünk a választást, elvégre a MI életünk.

Egyetlen nagy véleményem van ehhez: nem gyilkosság! Mert, ha elfogadjuk, a gumit, az esemény utáni tablettát, a fogamzásgátlókat, akkor ez is a védekezés egy kockázatos formája.Nem sírhat az ember minden elmenstruált petesejtért és minden kilőtt spermáért.

Vagy akkor semmilyen fogamzásgátló eszközt ne fogadjunk el-még a megszakítást sem-mert mindegyik egy élet létrejöttét akadályozza meg! S a szexet csakis kizárólag gyerekcsinálásra alkalmazzuk.Csakis.

Nem azt mondnom, hogy ne ellenezzük, de csakis azért, mert kockázatos nagyon, és veszélyezteti a teherben lévő életét.

Semmi köze a gyilkossághoz!Vagy akkor mindennek köze van ami az élet kialakulását megakadályozza!

AKI VALAHA is használta a szexet pusztán az élvezet kedvéért,nincsen joga gyilkosságról beszélni,vagy magáról is beszél.

Vallásról meg annyit, hogy a törvény azt írja:

Ne paráználkodj!

A többi már csak a folyománya.

Kizárólag,feltétel nélkül csak azért ellenzem, mert veszélyes.Egy nő 2 perc alatt elvérezhet a méhén keresztül.Ezért kell védekezni.

#23 - nézd, a mondandód első felével akár egyet is tudok érteni, én is ellenzem a halálbüntetést például, bár sarkosan nem jelenteném ki, hogy nem tudok olyan helyzetet elképzelni, ahol nem ellenezném az emberölést. Mondok kapásból kettőt: az egyik a jogos védelem, a másik az eutanázia olyan formája, ahol a beteg tényleg gyógyíthatatlan, tényleg csillapíthatatlanul szenved, és ismételten önmaga kéri.

"ha egyáltalán tényleg az vagy"

Miért állítanék mást?

"én inkább cserélnék veled holnaptól látatlanban, mint hogy ne kelhessek fel holnap." - holnaptól az meglehetősen veszélytelen lenne... lévén az életem átlagosnak mondható.

Az életem első 25 évét, plusz a tudatunkat kellene kicserélni, hogy értsd, miről beszélek.

Az érvelésed szerintem egyébként ott siklott félre, hogy leírtad, "Ami az emberölést szörnyűvé teszi, ahogy én látom, az, hogy elveszi a JÖVŐJÉT az áldozattól." - ugyanis saját jövője annak van, akinek van jövő-tudata. Olyan meg egy embriónak nincs, az nem várja a holnapot.

"A vér szerinti édesanyád honnan tudhatta volna, hogy Te hogyan fogod ezt megítélni?"

Sehonnan. Épp ezért van az, hogy egy ember életével nem játszunk orosz rulettet... mert azt ugye biztosan tudhatta, hogy egy abortusz után hogyan ítélek: SEHOGY.

"Én hálás vagyok mindkettőnkének, hogy átengedték nekünk a választást, elvégre a MI életünk." Tévedni tetszel, semmiféle választást nem engedtek át, a nyakunkba vágták a döntés KÉNYSZERÉT, úgy, hogy teljesen más az alaphelyzet, már van jövő-tudatunk, már van veszíteni valónk. Gondold már át, hogy az Ember tragédiája honnan válik drámából tragédiává... "Anyának érzem, ó Ádám, magam..." (akkoriban még nem ismerték az abortuszt:) - vagy inkább :()

Erről ennyit.

Kedves Utolsó, az Ember tragédiájában a tragédia a bűnbeeséssel kezdődik, és nem azzal, hogy Éva állapotos lett. Persze ki mit vesz tragédiának. Valakinek egy emberi élet kezdete az.

Én is hasonló véleményen vagyok, mint a 23-as. Mivel katolikus vallású vagyok, de talán nem is kellene ehhez a véleményhez annak lennem, szerintem sincs joga senkinek elvenni az életét, még ha csak egy kezdődő emberkéről is van szó.

A hitem szerint az élet a fogantatással kezdődik, szóval itt most nem a kilövöldözött spermákról, hanem egy megfogant életről van szó. Az Istennek célja van minden egyes emberrel. Csak nagyon sokan - "hála" a törvényeknek - kihasználják, hogy könnyíthetnek a helyzetükön, pedig szerintem azok az életek nem feltétlenül azért fogannak meg, hogy keresztbe tegyenek, csak azért mert némi nehézséggel is jár az elfogadásuk.

Az én felfogásom az, h az életet Isten adta, az Isten is vegye el.

Kedves #27, akkor nem értetted az Ember tragédiáját... (a darabot) Ott bizony a paradicsomi színtől az egyiptomin meg a falanxteren meg mindenfélén át közönséges drámával állunk szemben, Lucifer megmutatja a lehetséges jövendőt, és úgy tűnik, az embernek VAN VÁLASZTÁSA. És amikor Ádám döntésre jutván:

ÁDÁM

Megállj! mi eszme villant meg fejemben -

Dacolhatok még, Isten, véled is.

Bár százszor mondja a sors: eddig élj,

Kikacagom, s ha tetszik, hát nem élek.

Nem egymagam vagyok még e világon?

Előttem e szirt, és alatta mély:

Egy ugrás, mint utolsó felvonás...

S azt mondom: vége a komédiának. -

És akkor jön ÉVA:

Tudom, fel fog mosolygni arcod,

Ha megsugom. De jőj hát közelebb:

Anyának érzem, óh, Ádám, magam.

az történt ugyanis, hogy Ádám hiába veti már le magát, már nem tudja megállítani a végzetet, megszünt a döntési helyzete. Itten bontakozik ki a tragédia:

ÁDÁM (térdre esve)

Uram, legyőztél. Ím, porban vagyok

Nélkűled, ellened hiába vívok:

Emelj vagy sújts, kitárom keblemet.

Na mindegy, ez csak egy irodalmi kitérő volt, a saját hívő keresztény alapállásodból érthető a saját álláspontod. Viszont ugye más meg nem hívő, vagy nem keresztény hívő, nem hisz semmiféle felsőbb hatalomban, és nem kíván elfogadni maga felett semmiféle felsőbb hatalmat.

(egyébként nagyon jó felnőtt fejjel is ujra végigolvasni a Tragédiát, hihetetlen apró finomságok vannak benne, ugye a mindenkori évák reményei: "Tudom, fel fog mosolygni arcod,

Ha megsugom." és a mindenkori ádámok gyakorta valós reakciói a felmosolygás helyett: "Uram, legyőztél. Ím, porban vagyok")... még ezen a portálon is kb naponta szól kérdés ugyanerről a koreográfiáról...

Úgyhogy írtad, "Persze ki mit vesz tragédiának. Valakinek egy emberi élet kezdete az." és ez bizony, tetszik vagy nem tetszik, így van. Pontosabban nem az élet kezdetét, hanem azt, hogy valaki vagy valami (istenség/sors/természet, kinek hite szerint) felül akarja írni az ő szabad akaratát és szabad döntését a saját életét is alapvetően érintő fontos kérdésről.

24, 25:

A génlottót a fogantatás pillanatában sororsolják, ott kapja meg az ember, az egyed a "lapjait", ha úgy tetszik. Az ivarsejtek a szétosztatlan pakli. Ez szerintem elég jelentős különbség a fogamzásgátlás és az abortusz között. Nagyon nem ugyanaz egy potenciális emberélet keletkezését megakadályozni, és egy meglévőt kioltani.

26: Az eutanáziát elméletileg én is elképzelhetőnek tartanám, HA biztosan garantálni lehetne, hogy valóban az érintett személy dönt. Nem tudom, hogy lehet-e.

A védekezés meg olyan kivételes helyzet, ahol két ember élethez való joga feszül egymás ellen, ez még nem-támadó szituációban is "felmentené" a túlélő felet.

A kérdéseket csak azért írtam, mert megszoktuk, hogy azon húzzuk egymás haját, hogy akkor most ember-e, vagy nem ember, meg hogy gyilkosság-e, vagy nem. Az én meglátásom szerint ezek a kérdéskanyarok "levághatók", hogyha inkább azzal foglalkozunk, hogy az, ami miatt az emberölést elítélendőnek tartjuk, megvan-e az abortuszban is.

A jövő alatt én nem a jövő-tudatot, a jövő jelenbeli élményét értem, hanem tényleg magát a jövőt. Akit megfosztanak a jövőjétől, az nem tudhatja meg, milyen ember lesz belőle öt év múlva, nem láthatja, milyenek lesznek a gyerekei, ha lesznek, nem utazhatja körbe a Földet, nem mehet el remetének egy barlangba, nem próbálhat ki új sütireceptet - igen, nem is szenvedhet, nem is veszítheti el a szeretteit, és nem is csalódhat önmagában. Ezek mind az élethez tartoz(hat)nak.

Senki sem választhatja meg korlátlanul, hogy milyen legyen az élete, de mindenki előtt van egy szűkebb vagy tágabb paletta, amiből válogathat. Sok ember a felét sem látja a lehetőségeinek, amik előtte állnak. De ha azon a bizonyos palettán valamiért minegyik választás rosszabbnak tűnik, mint a "semmi", a nem létezés, a halál, akkor bárki bármikor véget vethet a saját életének. A többség mégsem teszi. Mert _szeretne_ élni.

Amikor azt mondod, "mert már van vesztenivalóm, mert már élek, már van jövőképem, tudatom", akkor azt is mondod, hogy ezek a dolgok értékesek számodra, hogy szeretnéd őket. Akkor hogy állíthatod, hogy jobb lett volna, ha nem születtél volna meg...? Hiszen nem akarsz kiszállni! Ezek szerint már vagy huszon öt éve minden nap felkelsz, legalább tíz-tizenöt éve úgy, hogy tuti kiszállhattál volna bármelyiken, és mégsem tetted, egyszer sem, azért, mert mégiscsak jobb dolognak találod az életedet így, ebben a formában is, mint a nem-is-létezést. Ezt így nem írtam volna le egy tizenéves széplelkű érvagdosós figyelemkereső emósnak, mert az is simán lehettél volna, most megkockáztatom.

Azért tartom fontosnak ezt a különbséget a "jövő-tudat", ahogy te nevezted, és a tulajdonképpeni jövőd között, mert pont hogy a jövő-tudatod az, ami meg is szűnik abban a pillanatban, ahogy meghalsz, tehát ha valaki eléggé meglepetésszerűen, netán álmodban, vagy öntudatlan állapotban támadna meg, és nyírna ki, akkor ezzel a logikával nézve semmit nem ártana neked. Pedig de, az az élet, ami előtted állt volna, nagyon is valódi lett volna, és nagyon is elvette tőled, akkor is, ha ez pont neked sem előtte, sem utána nem "fáj".

Ha holnaptól csecsemő formátumban a te akkori helyedre katapultálhatnék, de a "saját csecsemő formátumomban", akkor legjobb önismeretem alapján azt gondolom, hogy igen, azt választanám inkább, mint hogy ne legyek többé, bár az ilyen gondolatjátékokkal mindig az a bökkenő, hogy mégis mi az, amitől ugyanaz lennék, mint aki most vagyok, magyarul miben is áll a választásom egy ilyen hipotetikus helyzetben, és mennyiben az enyém - ezért maradtam szolídan a holnapi napodnál... de a lényeg, hogy a helyedben valószínűleg én is még mindig felkelnék minden reggel.

Az a mondatod, amiben lényegében azt mondod, hogy (szüleink) nem engedtek minket választani, hanem rákényszerítettek, hogy válasszunk, ha nem haragszol, totál ellentmondásosan hangzik. Gondolom, arról a sok-sok emberről, akinek eddigi életed során lehetősége lett volna így-úgy kinyírnia téged, nem gondolod, hogy "kényszerítettek" téged a tovább élésre, és főleg nem rovod ezt fel nekik hibaként - vagy mégis?

#29 - kezdjük a végénél: "nem gondolod, hogy "kényszerítettek" téged a tovább élésre" - nyilván nem, és erre van két nyomós ok, az egyik, hogy számukra ugye ez nem legális döntési lehetőség lett vonla, azt meg senkitől se várHATnám el, hogy éveket vállaljon a sitten a kedvemért:)... de van ennél nyomósabb ok is, hogy ők max az öntudattal rendelkező megjelenési formámmal tudtak volna mit kezdeni.

" te akkori helyedre katapultálhatnék, de a "saját csecsemő formátumomban" - igen, azzal te valószinűleg nem jártál volna rosszul, legalábbis nem olyan szinten mint én. Ezért mondtam, hogy a dolog orosz rulett a gyerek későbbi sorsával...

"és mégsem tetted, egyszer sem, azért, mert mégiscsak jobb dolognak találod az életedet így, ebben a formában is, mint a nem-is-létezést" - bocsi, de ez nem feltétlen egy jó következtetés... és erre megint egy közismert irodalmat idéznék:

"...Oly cél, minőt óhajthat a kegyes.

Meghalni -- elszunnyadni -- és alunni!

Talán álmodni: ez a bökkenő;

Mert hogy mi álmok jőnek a halálban,

Ha majd leráztuk mind e földi bajt,

Ez visszadöbbent. E meggondolás az,

Mi a nyomort oly hosszan élteti..."

(természetesen a nagymonológ a Hamlet-ből, Arany fordításában - tudod mekkora sikerem volt, amikor egyszer elszavaltam a Korányi Baleseti Belosztályán? Gábor Miklós anno a Nemzetiben sárgult volna az irigységtől:))))

"A génlottót a fogantatás pillanatában sororsolják,..." ez pontosan így van, és szerintem iszonyúan semmi jelentősége. Valakivel itt privátban is pont erről leveleztünk, úgyhogy csak másolnom kell:

Nézd, ez az "esélyt kap" ez ugye egy érdekes dolog, mert hát amit a #10-en linkelt videóban mond a humorista, az igaz, hogy átlagban 10 megtermékenyült petesejtből 8 nem jut el a a tökéletes beágyazódásig, megszakad a terhesség, ha úgy tetszik, "nem kap esélyt", a nő saját oxytocinja selejtezi. Tehát az egy természetes folyamat, hogy egyes genetikai kombinációk kapnak esélyt, mások meg nem, az élet minden szegmensében ez így működik, nincs más lehetőség.

Ezért a vita ilyenkor nem is erről szól, hanem a döntés jogáról. Csak Istennek/természetnek/véletlennek (kinek hite szerint) van joga dönteni, vagy tudatosan az embernek is, ez az abortusz-vita valódi kérdése tehát.

Meg hát nekem az is teljesen logikátlanul hangzik, hogy a nő szervezetének öntudatlanul van joga dönteni a megtermékenyült petesejtek, embriók sorsáról, némely emberek meg azt mondják, hogy pünkt az agykérgének meg nincsen.

Kedves Örökbefogadott!

Először is, őszintén sajnálom, hogy szar volt az életed eleje, rossz helyre kerültél.

Nyilván nem tudod feldolgozni, mert az összes abortuszos kérdéshez írsz, nagyjából mindig ugyanazt, vagyis tartalmában ilyesmit hogy, inkább vetessétek el, mert az örökbeadás nem megoldás, hanem pokol.

Kérlek, a te egyéni nehéz élettapasztalatodat ne vetítsd ki általánosságban az összes nevelőotthonos/örökbefogadott tapasztalatára! Rengeteg gyermek boldog az örökbefogadó szüleinél!! És igen, sokan boldogok lehetnek a nevelőotthonokban vagy a nevelőszülőknél. Én is ismerek több ilyen gyereket, sőt felnőtté ért embert is.

Tény, hogy a ti életetek nehezebb. De attól még értékes, és meg kell adni az esélyt mindenkinek, hogy megélhesse az életét, ha már megfogant.

Azt pedig én sem értem, hogy miért nem lettél öngyilkos, ha tényleg ennyire rossz neked? Félre ne érts, nem erre bíztatlak, inkább arra, hogy keress valami szakmai segítséget, amivel végre feldolgozhatod a múltadat. s talán akkor megszűnik az a kényszerességed is, hogy mindenhova leírod a szomorú sorsod...

Hátha segít a kérdésedben egy olyannal készült interjú, akinek volt abortusza, s aki négy abortuszklinikát is üzemeltetett az USA-ban:

Carol Everett 1977-től 1983-ig dolgozott az abortusziparban Texasban, Dallas és Fort Worth körzetében. Everett négy klinika igazgatójaként és kettő tulajdonosaként azok napi működéséért és az alkalmazottak összes képzési programjáért volt felelős. Everett, akinek a magzatgyilkosság 1973-as legalizálása után nem sokkal abortusza volt, most nyíltan elmondja, hogy mit látott az abortusziparban.

K. MI VEZETTE ÖNT ARRA, HOGY BELEKEVEREDJEN AZ ABORTUSZIPARBA?

V. Azt kerestem, hogy hogyan igazoljam saját magzatgyilkosságomat. Végül munkába álltam egy embernél, aki a végén már négy abortuszklinika tulajdonosa volt. Nemsokára, csupán néhány marketing fogás hatására megduplázódott az üzlet forgalma. Valahányszor eladtam egy abortuszt, igazoltam a sajátomat.

Láttam, hogyan nő a tulajdonos jövedelme évi 25000 $-ról 125000 $-ra két klinikában. Részt akartam magamnak abból a pénzből, amely az én erőfeszítéseim közvetlen eredményeként folyt be. Ezért bementem az irodájába és azt mondtam: "Több, mint megkétszereztem az ön üzletét - szeretném, ha méltányolná ezt a részesedésemben." Udvariasan nemet mondott. Saját abortuszklinikám hirdetését tetettem az arany oldalakba, amely hat hónap múlva nyílt meg (amikor az arany oldalak megjelentek).

K. MIÉRT BESZÉL "ABORTUSZIPARRÓL?"

V. Ez a legnagyobb ellenőrizetlen ipar az országunkban. A legtöbb klinikát hálózatban vezetik, annyira jövedelmező. Hol máshol tud egy hozzám hasonló valaki évi 150000 $-t keresni, még kevésbé egy negyed milliót?

Minden magzatgyilkosságon 25 $-t kerestem, így pontosan tudtam, hányat csináltunk. Az utolsó hónapban, amikor még csináltam, 545 magzatgyilkosság 13625 $-t hozott a zsebembe.

Láttam, amint három doktor 4500 $-on osztozkodott egy három órás munkáért. Feltételezem, hogy ez most már sokkal több, de az sem volt rossz egy három órás szombat délelőtti munkáért.

K. HETI HÉT NAPON ÁT ÜZEMELTETTE A KLINIKÁT?

V. Igen. A vasárnap volt a legjövedelmezőbb napunk. A legtöbb nő gyorsan be akar jutni és hamar ki akar kerülni. Tudják, hogy a magzatgyilkosság helytelen, különösen vasárnap, ezért amilyen gyorsan csak lehet, túl akarnak lenni rajta. A nők nem tesznek fel kérdéseket vasárnap. Lehet minimális személyzettel dolgozni, mivel az abortuszra jövők nem teketóriáznak. 15-20 abortuszt végeztünk vasárnap két-három óra alatt! Mialatt mindenki más a templomban volt, mi magzatokat öltünk!

K. MENNYIBE KERÜLT EGY MAGZATGYILKOSSÁG?

V. Akkor 185 $-nál kezdődtek és 1250 $-ig mentek el az árak, amibe egy második vagy harmadik trimeszteres magzatgyilkosság került. Az ár azon alapult, hogy hány hetes volt a terhesség. A tizenkét hetes és annál fiatalabb terhességeknél 185 $-ba, 13-14 hetesnél 250 $-ba és 14-15 hetesnél 375 $-ba került. Az 1250 $ volt a plafon - altatás, második vagy harmadik trimeszteres magzatgyilkosság. Az abortuszt szájon át történő gyógyszerezéssel vagy, ha van elég pénze az embernek, altatással lehet elvégezni. Nincs ingyen!

K. EL SZOKTÁK UTASÍTANI AZ ABORTUSZKLINIKÁK AZOKAT A NŐKET, AKIK NEM TUDTÁK MEGFIZETNI A TELJES ÁRAT?

V. Amikor még az abortusziparban voltam, egy 18 éves nő jelentkezett abortuszra, de csak 50 $-ja volt. 18-19 hetes terhes volt, ami azt jelentette, hogy az abortusz teljes ára 450 $ lett volna. Sok abortuszklinikába elment Dallasban. Egyik klinika sem volt hajlandó ingyen elvégezni az abortuszt, így egy feketén dolgozó abortőrhöz ment, akit eltiltottak az abortuszok végzésétől; megölette magzatát, és ő is belehalt!

K. HOGYAN HIRDETTE KLINIKÁIT?

V. Mintegy 350000 $-t költöttünk évente a reklámra - 250000 $-t az arany oldalakban való hirdetésre, 50000 $-t az újságban való hirdetésre, és a maradékot közvetlenül postán kuponokkal. Piackutatást kell végezni, aztán ott hirdetni, ahol a fogyasztó látja is.

A hatékonyság ellenőrzésére kuponos módszert használtuk. Egy alkalommal olyan sok hozzáférhető kuponunk volt, hogy ha egy nő mindet behozta volna, nekünk kellett volna fizetni neki a magzatgyilkosságért! Ilyen nagy volt a propaganda!

K. MILYEN TÍPUSÚ TANÁCSADÁST AJÁNLOTTAK FEL A KLINIKÁKON?

V. Azokon a klinikákon, amelyekben érintett voltam, semmilyen valóságos tanácsadást nem végeztünk. Csak azokra a kérdésekre válaszoltunk, amelyeket a nő tett fel, és megpróbáltuk nem feszegetni a dolgokat. A magzatgyilkosság semmilyen alternatíváját nem fejtegettük, csak ha a nő azt erőltette. Minden nő két kérdést tesz fel. "Az egy kisbaba?" "Nem, az a fogamzás terméke (vérrög vagy szövetcsomó)." "Fájni fog?" "Nem, csak egy kicsit görcsölni fog." A legtöbb nőnek görcsölt már a hasa és túlélte, így azt gondolja, hogy a művelet nem lehet túl fájdalmas, jóllehet, egy magzatgyilkosság iszonyúan fájhat!

Viszont a tanácsadó megpróbálja kideríteni az okot, hogy az illető nő miért akarja a magzatát megöletni. Nem annyira azért, hogy segítsen, hanem inkább azért, hogy felhasználja a nő félelmét arra, hogy megerősítse az abortusz melletti döntését.

K. VOLT-E VALAMIFÉLE UTÓLAGOS TANÁCSADÁS?

V. Azt mondtuk nekik, hogy van, azonban alkalmaztunk néhány technikát a kórteremben, hogy elriasszuk őket minden további kontaktustól, kivéve, ha abortuszról lenne szó. Ezt mondtuk nekik: "Körülbelül hét-tíz nap múlva ön néhány napig depressziós lesz. Ne aggódjon miatta. Amikor egy nőnek gyermeke születik, néhány napra szülés utáni depresszióba esik. Ön is ezt fogja átélni. Csak arról van szó, hogy az ön teste rájön arra, hogy nem terhes és az ön hormonjai visszarendeződnek." Így amikor a nő elkezd foglalkozni a valósággal, hogy "Megöltem a gyermekem", azt gondolja, ez normális a hormonok működése miatt. Arra bátorítják őt, hogy nyomja el ezeket a természetes érzéseket.

Mégis, egyszer egy 13 éves lány jött be a kéthetes kontrollra. A kontroll igazából nem azért kell, hogy ellenőrizzük őket, mint inkább azért, hogy biztosak legyünk abban, hogy nem maradt meg a terhessége. Sokáig nem jött ki a szobából. Felvágta az ereket a csuklóján.

K. MILYEN MAGZATGYILKOSSÁGI MÓDSZERT HASZNÁLT AZ ÖN KLINIKÁJA?

V. Legnagyobb részt az abortuszipar abbahagyta a sóoldatos és a prosztaglandinos eljárásokat az élve születések nagy száma miatt. Az élve születés azt jelenti, hogy az embernek hagynia kell meghalni a babát, vagy valamilyen utálatos módon el kell intézni. A legtöbb második és harmadik trimeszteres magzatgyilkosságot végző abortőr a D&E (dilatation and evacuation - tágítás és kiürítés) módszert alkalmazza. Az abortőr egy nagy csipeszt használ, hogy szétzúzza a babát az anya méhében és darabokban eltávolítsa őt. Az élve születést és az anya szülési fájdalmait így el lehet kerülni. De ez egy borzalmas eljárás, amely során a babát össze kell újra rakni a méhen kívül, hogy biztos legyen benne az ember, hogy minden testrész el lett távolítva!

K. HOVÁ TETTÉK A MEGÖLT MAGZATOKAT?

V. A mi klinikáinkon a szemétledobóba dobtuk őket, ahol fel is lettek darabolva. A nagy teljesítményű típust használtuk. Néhány második és harmadik trimeszteres baba izomzata olyan erős, hogy a baba nem szakad szét, így őket szemetes tartályokba kellett rakni.

K. TUD-E NEM TERHES NŐKÖN VÉGZETT ABORTUSZOKRÓL?

V. Igen. Azok a nők, akik nem terhesek, vagy akiknek a terhességük túl előrehaladott állapotban van, beszélhetnek az orvoshoz az abortusz előtt. Ő ultrahangos vizsgálatot végez, amely során a méh tisztán látszik. A méh képe megmutatja, hogy van-e terhesség vagy sincs. Az ultrahangos képet kimerevítik és az orvos vagy a technikus megmutatja a méhet a nőnek. "Látja, terhes." Ez a nő, aki nem jártas a szonogramok leolvasásában, elfogadja a szakértő véleményét, és megveszi az abortuszt, amire nincs is szüksége!

K. HÁNY ÉVES VOLT A LEGFIATALABB LÁNY, AKI ABORTUSZRA JELENTKEZETT AZ ÖN KLINIKÁJÁN?

V. A legfiatalabb lány, akit valaha is láttam, tizenegy éves volt. A legfiatalabb, akiről hallottam, kilenc éves volt. Továbbá a körzetünkben az egyik kismama krízis - segélyközpont tanácsadásán jelentkezett egy tíz éves, aki végül egészséges babát szült.

K. MELYIK VOLT A TERHESSÉGNEK AZ A LEGKÉSŐBBI FÁZISA, AMELYBEN MÉG ELVÉGEZTÉK AZ ABORTUSZT?

V. A legnagyobb baba, akit valaha is meggyilkolva láttam, harminckét hetes volt.

K. AZ EMBEREK AZT HALLJÁK, HOGY A MAGZATGYILKOSSÁG VESZÉLYTELEN BEAVATKOZÁS. MILYEN SZÖVŐDMÉNYEKET LÁTOTT AZ ÖN KLINIKÁJÁN?

V. Egynapos tágításokat csináltunk, amiknél sokkal gyakoribbak a szövődmények. Több, mint 500 magzatgyilkosságot végeztünk havonta, amelyek során az 500-ból egy belehalt vagy örökre megcsonkították.

Gyakori szövődmény a méh átfúródása vagy szakadása. Ez sokszor a méh eltávolításával végződik. A doktor elvághatja vagy megsértheti a húgyvezetéket, ami utána sebészeti beavatkozást igényel. Egy ritkán nyilvánosságra kerülő szövődmény az, amikor a doktor átlyukasztja a méhet és a belet a hüvelyen keresztül kihúzza, ami a végbél mesterséges kivezetését teszi szükségessé. Ez néha rendbe jön, néha a betegnek élete végéig a mesterséges végbélkivezetéssel kell élnie.

K. HOGYAN AD SZÁMOT AZ ABORTUSZKLINIKA AZOKRÓL A HALÁLESETEKRŐL, AMELYEK AZ ABORTUSZOK SORÁN ELŐFORDULNAK?

V. Az abortuszklinika soha nem vállal felelősséget semmilyen komplikációért. Egyszerűen azt mondják, hogy nem az ő hibájuk volt. Ilyenkor nem a páciens a érdekes. A doktor védelme, a klinika és az ő hírnevének a megőrzése az érdekes.

Ennek szerves része, hogy az elhunyt családja ösztönösen el akarja tussolni az esetet. Ők saját bűntudatukkal és érzelmeikkel foglalkoznak és nem akarják, hogy a média is stressz helyzetbe hozza őket azzal, hogy feltárja az igazságot.

K. AZ ÖN KLINIKÁI OLYAN TIPIKUS KLINIKÁK VOLTAK, MINT A TÖBBI AZ ORSZÁGBAN?

V. Igen. A legtöbb klinika valamilyen hálózat része volt és ugyanolyan problémáik voltak. Barátaink lettek azok az emberek, akik ezeket a hálózatokat vezették és akiknek a tulajdonában álltak. Szorosan összekötődtünk, és minden ürügyet felhasználtunk, hogy találkozzunk, mert ugyanazokkal a problémákkal kellett megküzdenünk. Például nem beszélhetem meg akárkivel, hogy hogyan kell eltussolni egy halálesetet!

K. MIÉRT HAGYTA OTT AZ ABORTUSZIPART?

V. Egyértelműen vallásos megtérés volt. Ahogy utazom és beszélgetek magzatgyilkosságot elkövetett nőkkel, még egy olyan nővel sem találkoztam, aki lelkileg meggyógyult volna az abortusza után anélkül, hogy Urunk Jézus Krisztussal személyes kapcsolatba került volna.

Fájdalmas átmenet volt, de Isten olyan hihetetlenül jó embereket küldött nekem, akik mellém álltak és vezettek ezekben az években.

K. MI TÖRTÉNT A KLINIKÁKKAL?

V. Először eladtam őket; jóllehet a vevők csak keveset fizettek ki belőle. Pert indítottam. A bíróság tárgyalás előtt rendezte az ügyet, és a bevétel egy életvédő alapítványhoz ment, amely nem kívánt terhességet viselő nőket segít.

K. MILYEN TANÁCSOT ADNA EGY NŐNEK, AKI AZT FONTOLGATJA, HOGY ELVETETI A MAGZATÁT?

V. Először is segíteni kell neki, hogy megismerje azokat a változásokat, amelyek a testében végbemennek, hogy az alkalmazkodjon a terhességhez. Bátorítani kell arra, hogy a babáról valódi személyként gondolkodjon. Meg kell tőle kérdezni, hogy mit szeretne, milyen nemű legyen a gyermeke.

Meg kell találni a probléma okát. Általában csak egy dolog van terhessége folytatásának útjában. Leggyakrabban attól félnek, hogy fény derül szexuális életükre. Közbe kell lépnünk, hogy mellé álljunk, hogy segítsük őt, bármire is van szüksége. Olyan profinak kell lenni, amilyen profik az abortuszkereskedők, azzal a különbséggel, hogy az igazság a mi oldalunkon van.. Beszélni kell vele minden választási lehetőségéről.