Miért ellenségesek az emberek az öngyilkoságokkal szemben?

Most nem akarok kis-esszét írni, mert nem hinném, hogy egy ilyen kérdés megérdemelné ezt, de CSAK a lehetséges visszaélésekbe gondolj bele... Már most is van néhány ügy, amit bűnözők úgy oldanak meg, hogy búcsúlevelet iratnak az adott személlyel, megfenyegetve őket, hogy megölik ezt meg azt a hozzátartozójukat, ha nem írja meg a levelet. Aztán ők maguk végeznek vele, és öngyilkosságnak állítják be az esetet. Hát még ha törvényes is lenne! Ennek beláthatatlan következményei lennének.

Ráadásul, akinek mentális problémái vannak, fel sem méri igazán "reálisan" a saját helyzetét. Nekem is volt barátom, aki meg is kísérelte az öngyilkosságot, de mára már semmi baja. Örül, hogy nem halt meg. (Hát még a családja...!) Az ilyen beteg, megtört embereknek ugyanúgy "vezetgetésre" lehet szüksége, mint a gyerekeknek, akik viszont a koruk miatt nem tudnak önmagukról helyesen gondolkozni. (Ha belegondolsz, a gyereknek sem engeded meg, hogy cukorkát vegyen el a "csúnyabácsitól", vagy hasonlók.)

Az a baj, hogy te csak az érem egyik oldalát látod. Tönkretett család és baráti kör +1, hogy folytassam a felsorolásod. Minden emberben vannak öngyilkossági gondolatok az élete során legalább egyszer. Képeld el, ha mindegyiküknek azonnal adott lenne a lehetőség - mennyi értékes élet veszne el hirtelen meggondolásból vagy épp meggondolatlanságból. A társadalom feladata az lenne, hogy kiálljon a tagjaiért és segítsen mindenkin. Na már most, ha "megengednénk", hogy bárki öngyilkos legyen, a társadalom elvesztené a teljes értelmét.

A másik probléma, a nálad megjelenő "fájdalommentes és törvényes öngyilkosság". (Megjegyzem, ma sem ítélnek el senkit azért, mert öngyilkos lett.) Ezt hogy képzeled? Aki meg akar halni, annak adnak egy injekciót? Mert akkor aki odaadja neki, az gyakorlatilag megöli. Szóval igenis, fel kell szólalni az öngyilkosság ellen, ha az az adott esetben szükséges.

Mindenkinek vannak rosszabb időszakai, amikor úgy gondolja, sokkal jobb hely lenne a világ nélküle. Normális emberben viszont legfeljebb gondolati szinten merül fel az öngyilkosság, a megvalósításig viszont nem jut el.

Az egyénnek vannak alapjogai a törvény szerint, és azt tesz magával, amit akar. Ha valaki véget akar vetni az életének, tegye, az ő dolga. Nekem viszont a véleménynyilvánításhoz van jogom, ezért elmondhatom, hogy azokat, akik erre vetemednek, gyáva embereknek tartom, akik menekülnek a gondjaik elől ahelyett hogy szembenéznének velük. Nem elítélem őket, egyszerűen csak nem értem meg, miért dobják el a méltóságukat a könnyebb útért. Az ilyeneket legszívesebben felpofoznám, és addig osztanám őket, amíg észhez nem térnek... De ez megintcsak szubjektív vélemény.

Nem törvénytelen az öngyilkosság, amennyire én tudom, de javítsatok ki, ha tévedek. Az embernek viszont joga van véleményt nyilvánítani efelett, és, ha elítéli, az az ő dolga.

Amit valószínűleg te magad sem fogsz fel, hogy az öngyilkossági kísérlet - hangsúlyozom, kísérlet, amikor csak árt magának az ember, de nem annyit, hogy bele is haljon - a legutolsó egélykiáltás, amit nem elnyomni, hanem meghallgatni kellene. Ezért nem tudok én sem általánosítani az esetükben, mert ismerek olyat, aki addig jutott, sőt, én is nem egyszer álltam a határán. Visszagondolva tudom, hogy nem lettem volna képes rá, de akkor egészen más érzelmi állapotban voltam. Egyszerűen csak nem volt más módja, hogy meghallják, amit mondani akarok, hogy észre vegyék, létezem, de ez még abban az időszakban volt, mikor az "öngyi" nem vált divattá a világfájdalmas kamaszok között.

Segélykiáltás volt, de azóta megtanultam, hogy másra nem számíthatok, csak magamra. Mostanra viszont megtanultam küzdeni, én is megváltoztam, ezért is született meg az előző válaszom. Mostanra gondoltam át teljes mélységében a kérdésed, de a kommentedtől sajnos megint felforrt az agyvizem, mert egyszerűen baromságokat beszélsz...

A menekülés logikus módja lehet: munkahely váltás, költözés, és társai. Őszintén, gondold végig: ér bárki is annyit, hogy valaki eldobja az életét miatta? Mert szerintem nem. Aki az életén változtat, és JOBBÁ akarja tenni azt, talán valóban bölcs, és jó döntést hoz. De egészen más változtatni valamin, mint feladni valamit. Feladni márpedig csak a gyáva, gyenge akaratú emberek szokták.

A mentális problémákra sem megoldás az élet elvétele, hiszen a problémát MEGOLDANI kell, nem félre dobni. A mentális problémák pedig kezelhetők.

Vezesd már le nekem, miért lenne logikus eldobni egy életet? Miért lennél képes megválni a sajátodtól?

Jogom van elítélni bármit, amit az értékrendem szerint nem tartok helyesnek, és az öngyilkosság ezek közé tartozik. Mert csak egyszer élsz, és csak egy lehetőséged van megvalósítani önmagad és elérni, amit szeretnél. Még ha rögös is az út, mindenki képes rá, csak akarnia kell. A szenvedéstől nemcsak a halállal lehet megszabadulni, hanem pl életmódváltással, költözéssel, új emberek megismerésével. Ha annyira fölöslegesnek érzed magad, legalább menj el valahova önkéntesnek! Valahol nagy szükség van rád.

Ha otthagysz egy nem működő kapcsolatot, vagy egy rossz munkahelyet, azzal új esélyt adsz magadnak arra, hogy válassz valami jobbat. Viszont az öngyilkossággal nem kilépsz valami nem működő dologból, hanem csak abban az állapotában itt hagyod. Mert ugye tudod, hogy akármilyen vallásban hiszel, valójában a halál után nincs semmi. Ha rossz az a helyzet, amiben vagy, akkor add meg magadnak az esélyt valami jobb elérésére. Arra, hogy megoldd a gondjaidat és problémáidat. Te is megérdemled a jobb életet, miért nem azt választanád a semmi helyett?