Mennyire változott meg a világ az 50-60-70-80-90-es évekhez képest? Akár emberek, időjárás, minden, ami eszetekbe jut.

Kisregényt lehetne írni a változásokról.

Csak néhány dolog:

Az 50-es években még Pesten sem volt mindenhol a lakásban vízvezeték,WC,vagy fürdőszoba. Vidéken egyáltalán nem. Az udvaron volt WC,vagy a bérházakban a folyóson közös WC. A kútról hordtuk a vizet,lavórban mosakodtunk,szénnel-fával fűtöttünk-főztünk. Nem volt hűtőszekrény,csak a jobb módúaknál jégszekrény. Porszívó sem volt. A szőnyegeket évente egyszer-kétszer az udvaron kiporoltuk. Kézzel,szappannal mostunk,mert nem voltak mosószerek. Faszenes vasalóval vasaltunk. Hajat is szappannal mostunk,és ecettel öblítettük le.A kozmetikai szerek választéka is igen kicsi volt.

Háztartási gépek nem voltak, számítógépről nem is hallottunk. TV-ről is csak hallottunk,de még rádiója is kevés családnak volt.

Hirtelen ennyi jut eszembe.

Amikor lediplomáztam, kaptam egy könyvet, ami tele volt az országban meghirdetett szakirányú álláshelyekkel. Hármat kiválasztottam, és jelentkeztem rájuk. Mind a háromra felvettek. Elmentem beszélni a három főnökkel, és amelyik jobb körülményeket ajánlott, azt választottam.

Ez jutott elsőre eszembe. De hogy rosszat is írjak: egy nadrágom volt és két pulcsim, hétvégén kimostam őket. Amikor megjelentek a turkálók, akkor lett sok ruhám :)

Egy vegyesbolt volt a falunkban. Hatalmas (egy egész háznyi), tágas és nagyon üres volt mindig (reggelente volt kenyér esetleg parizer). Ez az épület azóta sem változott noha már nem lakja/használja senki. Ugyanúgy belátni az üres polcokra az ablakon át.

Akkoriban volt a falunkban: iskola, óvoda, könyvtár, később nyílt még egy hentesüzlet és még egy vegyesbolt is, és egy kis ajándékbolt (ezek már jóval 2000után voltak)

MA egyetlen kocsma maradt a faluban és egy mozgó bolt jár minden reggel.

A legtöbb dolgunkat magunk csináltuk. Reggel begyűjtöttem a tyúkoktól a tojást. Aztán aki ráért az mindig kinn volt a kertben. Zöldségeket, gyümölcsöket mind magunk termesztettük. Az elején voltak disznóink is.

Aztán szépen lepusztult minden. Abbahagyták az állami kártevő irtást. Csak a tehetősek tudták megvédeni a terményeiket. Először a zöldségeink később a gyümölcsfáink is elvesztek (vagy 8 meggyfa és 2 cseresznye. Semmi nem maradt belőle) a diófát, a körtét és a szentiváni almát tudtuk megmenteni egyedül.

Karácsonykor volt néha banán vagy narancs. Nagyon különleges dolognak számított.

Ma van mindenünk de semmit nem csinálunk már magunk. Nincsenek állataink.

Cigányoztuk a cigányokat és ők ezt nem vették sértésnek. Jól megvoltunk velük, néha huzakodtunk ugyan. Ők megloptak minket ha nem figyeltünk és túljártak az eszünkön, de együtt dolgoztunk is ha kellett. És nem vonultunk ellenük vasalt bakancsban, ők se rajoskodtak vagy zaklattak másokat ha nem volt rá okuk. Az ő házaik nem a legszebbek voltak de takarosak és tiszták. A gyerekeik szemtelenkedtek de ha kellett tisztelettudók is voltak.

Elhanyagolt volt a köztulajdon. Nem volt becsülete a parkoknak, vagy az utaknak túlságosan (ma sincs több de hiába is építenek parkokat ugyanúgy lerombolják őket az emberek. Nem való ez még a tömegnek).

A tanárok neveltek.

Nem sokat utaztunk. Nekem az is nagy kirándulás volt, ha bementünk a tőlünk 15km-e lévő városba vásárolni. Ott egyetlen szupermarket volt és egy utca üzletekkel. Egyetlen fagyizó ahol gépi fagyit vehettél és sokszor küzdött áruhiánnyal. Olyankor csukva volt, én pedig szomorú mert ritkán jutottunk be a "nagyvárosba" és ez volt az egyik "attrakciója" :D

Feketefehér tv volt, a "gazdag" kocsmatulajdonos unokatestvéreméknek volt színestévéje és videója is (és megcsináltatták a padlást emeletnek). Azon néztünk hangalámondásos másol kazettákat amiket az NDK-s rokonaik küldtek nekik. Édesanyám idejében még egy tv volt az egész faluban és az emberek összejártak nézni azt. Nekünk már volt saját TV-nk és egy rádiónk is.

Édesanyám aztán egy merész ötlettel állt elő és egy napon egy számítógépet hozott haza. Egy ultramodern XT számítógépet. Akkoriban ez nagyon-nagyon ritka volt. Ő meglátta benne a lehetőséget, rengeteget tanult. Sajnos a faluból nem tudtunk kiszakadni és itt még a mai napig nincs neki helye. Mint egy átkozott kasztrendszer.

Az orvosnál sok félelmetes poszter volt a falakon. Az alkohol és a cigaretta ellen.

Hirtelen ennyi jutott eszembe. Nem sokat életem a 80-90es évekről van ez a kevés emlékem.

Hirtelen az jutott eszembe, hogy a kisvárosban, ahol élek, ma az a polgármester, aki a 80-as években a tanácson osztályvezető volt.

Viszont az egyetlen egyetemi csoporttársam, aki ateista körre járt, most hitoktató :)))))))))))))