Miért van ez így? Ti szerintetek ez "jó"?

Nekem eszembe sem jutott fagyasztóba kaját rakni.Végül mi 10 napig voltunk kórházban,de a férjem nem halt éhen.szülők úgyis föztek.de nem veszett volna el egyedül sem.

Erre egy példát tudok írni:Anyukám kórházba került és apukámnak minden este meló után amikor megfőztem vittem a kaját és közben ő is főzött.A végén annyi kajájuk volt,hogy amikor anyu hazajött még akkor is azt ették XD

Nálunk nem halna éhen a férjem, igazából nála fizikailag volt lehetetlen a főzés. Reggel bejött hozzám, hogy kell-e valami, ment dolgozni, délután megszerezte amit kell, aztán megint be hozzánk. Utána még hazaautózott, esetleg indított egy mosást, összepakolt maga után, de főzőcskézni nem állt neki. Meleg ételt evett a munkahelyén, otthon hideget.

Véletlenül volt befagyasztva pörkölt, akkor viszont nagyon jól jött, amikor hazamentünk, mert mire végre otthon voltunk, mind a ketten farkaséhesen, legalább volt mihez nyúlni.

Ha valakit megnyugtat és van energiája még az utolsó napokban pluszban főzni, lelke rajta, tegye. Van, aki meg annak is örül, ha a napi dolgokat is el tudja intézni nagy pocakkal.

Nekem a párom szakács, de nem csak emiatt nem pakoltam tele a fagyasztót kajával amikor szülni mentem.

Szülés előtt 1-2 nappal takarítottam stb. hogy rend legyen, mikor kijövünk a kórházból.Azt hiszem felnőtt életképes emberekről beszélünk, max eszik tojásrántottát. Vagy vesz kínait vagy mindenki közelében van valami kajálda, kifőzde ahol párszáz forintért lehet venni meleg ételt.

Szülés előtt hadd ne az legyen a legnagyobb gondom, hogy napokra előre főzzek...ennél hadd legyen önzőbb :))

"No és a másik. Hát milyen férfi az, aki egy valamirevaló pörköltet vagy paprikáskrumplit nem tud összedobni? "

Kedves kérdező, gondolom a mondatodra ismersz. :))

Mindenki erre írta, hogy nem tud főzni a férje. De ha jól értelmeztem a dolgokat, akkor mindenkipárja remekül megoldotta a dolgot. Akkor mi is a probléma?

Én sem főztem tele a fagyót, de ő sem főzött magára. Nem is tud, nem is akar, nem is várom el tőle. Mikor a 2. gyerekkel voltam kórházban akkor is megoldotta, segítség nélkül, mert nem jöttek egyből nagyszülők, rokonok, mert messze laknak, én meg nem akartam tumultust a kórházban. Ellátta a lányunkat, de nem főzött. Ezért nem fogom elharapni a torkát és nem semmirekellő ember,csak azért mert nem tud rántottát sütni, vagy lecsót főzni. Minden mást megcsinál, többek között eltart bennünket, nem is rosszul, gürizik megállás nélkül, és én így szeretem.

És jól írtad ahány vagyunk, annyi félék is, nem minden férfi állja meg a helyét a konyhában, de Te pl ki tudsz cserélni egy zárat? Én is írhatnám, hogy milyen egy nő az aki..... Mert pl én tudok zárat cserélni és még csak köze sincs a szakmámhoz. :))