Mi a jó az emóban? Megmagyaráznátok?

ez annyira nyomasztó, de muszály volt végigolvasnom hogy mit ír ez a ""szerencsétlen"" 13 éves csaj..:D

de most viccen kívül, és komolyan:MIT KÉPZELNEK EZEK?? milyen világfájdalma lehet egy 13 éves kislánynak??Az hogy nem kapta meg azt a 33. Hello Kittys cukicska pulcsit? OMG...

Lehet, hogy külön kéne kitennem ezt a kérdést, de végül is ide kapcsolódik. Miért hiszik mindig azt a felnőttek, hogy ha a tinik valami szokatlant csinálnak, az rögtön az ellenük vagy a felnőttek világa elleni lázadás miatt történik? XD Jelenleg ezt komolyan úgy képzelem el, hogy van a felnőtt emberiség, ők egy óriási városfal mögött helyezkednek el, azon kívül pedig találhatóak a tinik és a majdani tinik, akik vasvillával mennek gyújtogatni, de nem sok sikerrel, mert a városfal kőből épült. Majd pedig mikor már a tinik felnőttekké alakulnak - ergo azokká, akik a városfal mögött féltik az életüket -, a felnőttek beengedik magukat közéjük. MI EZ??? A felnőtteknek is van egy külön "világa", amely felnőttekből épül fel, annak szabályai és szokásai alapján viszonyítanak, élnek. Tipikusan ilyen dolog a politika - mert ugye ebbe a tiniknek nincs beleszólása, de nem is kívánnak beleszólni szerintem. Ezt nézve szerintem teljesen normális, hogy a tiniknek is van egy saját "világa", közege, és az ottani szabályokat és lehetőségeket veszik számba gondolkodásmódjuk megválasztásánál. Nem feltétlenül azért öltözik valami emósnak, mert lázadni akar a nagy és varázslatos felnőttek ellen. :D A SAJÁT KÖZEGÉNEK gondolkodásmódja ellen lázad. Az emósok eredeti értelme az érzelemmentesség elítélése volt, mára már divatirányzattá vált - és főként emiatt nem mindegyikük vagdossa magát, ahogy ezzel sokan jóízűen poénkodnak. Úgyhogy a legtöbb emós divatból az. Vagy azért, mert tetszik nekik az öltözködési stílus vagy azért, mert követni akarják a divatot, de lehet, hogy egyszerűen csak szeretnének kitűnni a tömegből. Igazából szerintem maga a stílus szép, hiszen önkifejezésre való, mint a goth, a rock 'n' roll stb., csak a mostani mondvacsinált divatemósok rontották el az infantilis megnyilvánulásaikkal és gondolkodásmódjukkal - meg azok, akik folyamatosan kritizálják. Nem értem, hogy minek kell belekötni az élő fába is. Nekem például az újra divatba jövő papucsállatka-mintás göncök hatnak furán, mégsem nevetek ki mindenkit az utcán. Az emo maga egy gondolkodásmód lenne, ha nem szúrták volna el. Egy teljes ember számára a gondolkodásmód ugyanolyan fontos, mint a vallás. A csadorban szaladgáló iráni muzulmánokat sem nevetjük ki az utcán, az emósokat miért kéne? Ha lenne egy külön vallás, melynek tagjai úgy öltözködnek, mint az emósok, ugyanúgy elfogadnánk őket, mint a jelenlegi vallások számunkra különösen öltözködő követőit. Pontosan azért, mert úgy-ahogy, de a vallások irányába – némi túlzással, de – már bizonyos mértékig toleránsak vagyok, nem így a gondolkodásmóddal. Mivel általában meg sem értjük egy másik ember gondolkodásmódját, és a miénk szerint különös a viselkedése, könnyebb egyszerűen lehülyézni. Mert más, mint mi. Ez van, toleránssá kell válni. És itt főként a többi tinire célzok.

De ha elfelejtjük a gondolkodásmódot, és kizárólag csak az öltözködésre koncentrálunk – tekintve a rengeteg divatemóst -, nem mindegy, hogy ki miben flangál? Természetes esetben mindenki meztelenül szaladgálna a világban. Akkor mit lehetne kritizálni? Tudom, Marika néni lógó melleit. Isten őrizz, hogy megfosszam az unatkozó embereket a szórakozásuktól, de nem lehetne néha magunkkal foglalkozni? Nem azért élünk közösségben, hogy áskálódjunk és kritizáljunk, hanem hogy segítsük egymást. Ne egymás öltözködésén élősködjünk, könyörgök! Miért baj, ha valaki máshogy néz ki? Nekem például hófehér bőröm van, és elég frusztráló, amikor már az ötödik ember szövegel, hogy menjek szoláriumba, mert a barna bőr a "normális". Én is elfogadom, hogy ő barna, holott nekem az nem tetszik. Így szeretem magam – azzal együtt, hogy nem tudok lebarnulni, de örülök is neki -, és nem másnak élek, hanem magamnak. És igen, ezt lehet lázadásnak nevezni. Tessék, csak nyugodtan. Lázadok a kényszeres megfelelni akarás ellen, mert rövid az élet, és nem akarok azon szorongni minden télen, hogy most felvehetem-e a lila szövetkabátom, nem fognak-e fintorogni az emberek az utcán. Ez az egész is csak az unalmas évszázadok miatt alakult ki, amikor a sznob kis-, közép- és nagybirtokosoknak nem volt jobb dolga, mint figyelni az osztálybelieket, és azon nevetni, hogy nyár óta már a bézs a divat, de XY-on világoskék kalap van. Micsoda botrány!

Egyébként én nem vagyok emós, csak egy átlag ember, aki nem csak mondja, hogy elfogadja a másságot, hanem valóban így is tesz. :)