Mi ez a nagy London-mánia?

Hát nekem meg minden barátnőm amerikai lesz,ott lesz cukrászdájuk vagy divatüzlet láncot fognak vezetni,de van aki bébiszitter lesz de az sem ritka,hogy egy gazdag pasihoz mennek férjhez,de a legtöbben híres ügyvédek lesznek,.. szóval átérzem a 'problémádat'

Mondjuk ezek a lányok kamaszok,szóval még kinőhetik,de gondolom a te ismerőseid már felnőttek..

engem is idegesít. én Londonban élek és szeretem, de ezek a nagy London mániások csak arról képesek beszélni, hogy Piccadilly Circus így, Tower Bridge úgy, mintha London csak az ilyen turistahelyekből állna és annyira irritáló, hogy nem fogják fel, ez a város teljesen más, ha az ember actually itt lakik, mintha csak meglátogatja három napra és egy négy csillagos szállodában lakik közben... Itt is élni kell, itt is mackónadrágban futsz le a tejért a sarki boltba.

Szerintem a fejükben idealizálják a dolgot egy "kicsit".

London egyébként tényleg egy különleges hely, van egy érdekes atmoszférája, de ezzel együtt kicsit nyomasztó is. Hosszú távon itt lakni annyira nem lehet jó, és eddig mindenki, akivel beszéltem, osztotta ezt a véleményt.

Magam is Londonmániás lennék, azzal a különbséggel, hogy én már jártam kint 5x és legközelebb most ősszel megyek. De számomra London nem csak a legpopulárisabb látnivalókból áll, hanem a város egész hangulata, az olyan megmagyarázhatatlanul és leírhatatlanul jó. Imádom az ottani kis épületeket, a parkokat, az utcácskákat. A tipikus brit épületekért mondhatni "megőrülök". Ott állok az utcán és "sírhatnékom" támad, hogy de gyönyörű. A fű zöld, az időjárás kellemes, nincsenek nagy kontrasztok, az eső meg nem zavar, szeretem.

Nekem az is tetszik, hogy multikulti a város. Egy helyen találkozhatsz az "egész világgal" és ez is izgalmas.

Ami a kint lakást illeti: rövid távon mindenképpen szeretném kipróbálni, bár azt sejtem, hogy akkor már nem lenne ez a nagy láz a city irányába. Húzna a szívem egy közeli kisvárosba, ahol csend és nyugi van. De hétvégéken, szabadnapokon be lehetne robogni és lehetne élvezni mértéktelenül a kultúrát. Én szinte szomjazom a kiállításokat, múzeumokat, a színházat, a különleges zenei élményeket. Nekem ez is London. Hatalmas választék, nem úgy, mint itthon. Itthon ha van is több lehetőség, akkor jó drága. Kint legalább sok múzeum ingyenes.

Kint sincs kolbászból a kerítés. Az efféle Londonmániások engem is idegesítenek. Mondhatni köztudott, hogy a britek elsősorban a művészetekben jeleskednek, az oktatás is erre van kihegyezve leginkább. Nem véletlen, hogy a legtöbb kiváló színész például brit. De mondjuk orvost meg nem is nagyon találsz kint, aki helyi illetőségű lenne. A bevándorlóknak olyan foglalkozásokkal a zsebükben kellene kinézni, amiből ott hiány van. A britek többsége rossz tanuló, nem nagyon érdekli az iskola, stb. Ebből kifolyólag az egyszerűbb munkákat startolják meg, mint sok bevándorló is. Így nem csoda, hogy olykor fújnak a helyiek az újdonsült lakókra, akik elcsaklizzák előlük a különösebb szakképzettséget nem igénylő munkákat. Ha az ember hiányszakmában akar kint érvényesülni ÉS (!) még kitűnően beszéli is az angolt, akkor nagyot nem fog csalódni. Ellenben például aki egyáltalán nem beszél vagy csak alig, annak szerintem is teljesen felesleges kimennie.

Egyébként én is szeretnék majd egyszer kint szerencsét próbálni, de tisztában vagyok azzal, hogy az angolom elég poor egyelőre, így próbálkozom feltornászni magam egy elfogadható szintre. Nem mondom, hogy végleg ki akarok költözni, de rövidebb távra, pár évre biztosan. És nem ragaszkodom Londonhoz, jó nekem egy vidéki kisváros is, mert én egész Britanniába szerelmetes vagyok, nem csak az angol fővárosba. A hangulat, a tájak, az időjárás... Mind, mind elvarázsol.

Ennyit szerettem volna a kérdésre válaszolni. :)