Az öregek miért nem szivesen beszélnek a háborúról?
Dédimamám is mindig tereli a szót ha felhozom, 90 éves.
Szomszéd bácsi is csak egy kis részt mesél mindig, ő 80valahány éves, pedig mondom neki, hogy meséljen már mást is.
Vannak még rokonok, ismerősök, de nem beszélnek róla, hiába szeretném. Nagyon érdekelne, de nem tudom rávenni őket. Próbáltam már úgy is megközelíteni, hogy iskolába kéne, stb-stb de akkor se. Dédi is mindig csak azt mondja, hogy jaj csk az ne jöjjön vissza, meg mindig az oroszokat fújolja, a fia is nem segít benne, pedig akkor volt gyerek, és ő sokmindent tud, mert szeretett beszélni az öregekkel róla, de nem mesél. Volt náluk háborús láda, tudott róla, de nem mondta el, egyszer felmentünk a padra, és akkor találtam meg, és akkor mindta, hogy tud róla, meg ideadja, de tudta hogy gyűjtöm őket, és addig nem mondta volna. Nagypapám is javába tudta, hogy gyűjtöm, és azt sem mondta el, hogy nekünk van itthon szurony, disznőbökővé alakítva. Miért ilyen ellenszenvesek? Vagy hogy van ez. Nem értem. Pedig nem olyan cuccokat gyűjtök, ami veszélyes lehetne, még egy hüvely sincs meg semmi, egyszerű ládák, kardok, szurnyok, iratok. Nagypapám tudott róla, hogy egy nemrég meghalt rokonéknak vannak valamik, mert az apukája volt a háborúba, de nem mondta volna el. És úgy tudtam meg, hogy mi is az, majd elkérte ugyan, de úgy viselkedtek vele (a képpel) mint ha egy darab sz.r lett volna, pedig egy értékes dolog. Ezt nem értem meg bennük. Bár nagyszüleim mostanra sokat változtak, már-már támogatnak, de tudom, hogy tudnának jobban. Féltenének? Vagy irígyek? Vagy miért ilyenek? Vagy annyira megviselte a háború őket, hogy ennyire nem szeretnek vele foglalkozni? (a második világháborúra gondolok)
16/f
válasza:
válasza:Igen, azért nem beszélnek róla, mert nagyon megviselte őket a háború, mert traumatizálta őket a háború, és ezt a traumát soha nem dolgozták fel. Amikor beszélni akarsz erről, akkor azt a gátat szakítanád fel bennük, ami védi őket a számukra elviselhetetlenük nagy fájdalmak elől.
Hagyd őket. ha beszélni akarnak róla, akkor mgestzik maguk is, ha nem, akkor nem szabad (TILOS!!!) zaklatni őket ezzel.
válasza:Hát azért az ő szemszögükből nézve eléggé...fura hogy az unokájuk ennyire érdeklődik a háború iránt.Ne érts félre,engem is nagyon érdekel,én is gyűjtögetek,de megértem ha a dédid és nagyszüleid nem szeretik ha ezzel nyaggatod őket.Nyilván valahol aggódnak érted,hogy "mi a francért háborúmániás ez a gyerek mikor az volt az emberiség legsötétebb és legundorítóbb korszaka?"
Óvni próbálnak téged,és tudod miért?Mert számukra egy borzalmas korszak volt,nyilván semmi jó emlékük sincs amire büszkék lehetnének.Nem akarják hogy ez rád is kihasson,sajnos nehéz nekik felfogni hogy egy kiskölök boldogan beleveti magát a háborús dolgokba míg ők a poklok poklát élték át mikor megélték.
Meg az is benne lehet hogy kiábrándultak a politikából.Minden ezzel kapcsolatos dolgot próbálnak kirekeszteni az életből,és ez a háborúra vonatkozik inkább,mert ugye a háború főleg politika.
Meg az is lehet hogy egyszerűen nem fogják fel a dolgok(pl a kép amit mondtál)értékét,mivelhogy már több ezerszer láttak olyanokat.Megszokottak,érdektelenek olyanok mint mondjuk neked anyád fakanala.És lehet hogy már elvben is elutasítják az értéküket,mivel csak rossz emlékeket és érzéseket tudnak társítani hozzá.Például,tegyük fel,végre birtokodba kerül egy régi puska.Te hiper vagy és örülsz,olyan dolgokra gondolsz hogy tudod milyen értéke van,és mire használták,milyen gyártmány,milyen golyó kell bele,ilyenek.A másik oldalon ott a Nagyapád,akinek az az egyetlen dolog visszhangzik a fejében hogy "ugyan ilyennel lőtték agyon a barátaimat" és ezek fejében bűntudata is van,mivel ha megkérnéd,semmi perc alatt tudná hogy kell szét és összeszerelni.Ott a rossz emlék,ott a megszokottság.A kép teljesen érdektelen és szomorú emlék lehet neki,mert sok temetésen volt ahol sok katonai kép volt kirakva.
Szóval valahol jól látod,féltenek,aggódnak,megviseltek és nem szívesen beszélnek erről,ami nem sújtotta le őket azt elmesélik de a többit nem.Ki tudja miket tarthatnak magukban,lehet nagymamád megerőszakolták(ami sajnos valószínű,a dédnagyidnál is)lehet a nagyapád is sok embert ölt meg(azt azért megkérdezheted tőle melyik fronton harcolt,volt-e külföldön)és lehet hogy így újra olvasom a kérdést,lehet valami nagy családi ügy is benne.Mert ha az egész rokonság nem mesél akkor lehet valami történt a háború alatt a családoddal amit nem akarnak a fiatalabb generációnak átadni.
Nagyszüleim már nem harcoltak, az egyik 1942.okt-ben született, mamám '45.febr.-ban, dédipapám egyik sem harcolt.(akikről tudok valamit) Az egyik nem tudott lelőni egy embert, a másik nagycsaládos léttére nem hívták be. És elég hamar, '44 októberébe itt átvonult a front. Annyit tudok, hogy barbárok voltak az oroszok, ezt mondják, hogy felhúzták a csirkét a villára, és perzselték, nekik kellett kitokolni, meg lelőtték a disznót, stb. De nem igazán tudja már a dolgokat dédim mérlegelni. A németeket is szidja, de szerinte ők úri népség voltak, és ők nem bántottak senkit. Az oroszok egy 8 tagú családot, és análuk lévő másik 7 embert öltek meg tőlük nem messze, belőttek a házba. Dédiék bunkerbe voltak. Az ő házukat nem bántották, ott laktak. Egy ideig nem is lakhattak ott, mert orosz tisztek voltak elszállásolva. Szóval elképzelhetőnek tartom, hogy féltenek. De azt tudják, hogy pl fegyverhez, lőszerhez sosem nyúlnék, semmihez ami veszélyes.
Köszönöm a válaszokat.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!