Az öregek miért nem szivesen beszélnek a háborúról?

Dédimamám is mindig tereli a szót ha felhozom, 90 éves.

Szomszéd bácsi is csak egy kis részt mesél mindig, ő 80valahány éves, pedig mondom neki, hogy meséljen már mást is.

Vannak még rokonok, ismerősök, de nem beszélnek róla, hiába szeretném. Nagyon érdekelne, de nem tudom rávenni őket. Próbáltam már úgy is megközelíteni, hogy iskolába kéne, stb-stb de akkor se. Dédi is mindig csak azt mondja, hogy jaj csk az ne jöjjön vissza, meg mindig az oroszokat fújolja, a fia is nem segít benne, pedig akkor volt gyerek, és ő sokmindent tud, mert szeretett beszélni az öregekkel róla, de nem mesél. Volt náluk háborús láda, tudott róla, de nem mondta el, egyszer felmentünk a padra, és akkor találtam meg, és akkor mindta, hogy tud róla, meg ideadja, de tudta hogy gyűjtöm őket, és addig nem mondta volna. Nagypapám is javába tudta, hogy gyűjtöm, és azt sem mondta el, hogy nekünk van itthon szurony, disznőbökővé alakítva. Miért ilyen ellenszenvesek? Vagy hogy van ez. Nem értem. Pedig nem olyan cuccokat gyűjtök, ami veszélyes lehetne, még egy hüvely sincs meg semmi, egyszerű ládák, kardok, szurnyok, iratok. Nagypapám tudott róla, hogy egy nemrég meghalt rokonéknak vannak valamik, mert az apukája volt a háborúba, de nem mondta volna el. És úgy tudtam meg, hogy mi is az, majd elkérte ugyan, de úgy viselkedtek vele (a képpel) mint ha egy darab sz.r lett volna, pedig egy értékes dolog. Ezt nem értem meg bennük. Bár nagyszüleim mostanra sokat változtak, már-már támogatnak, de tudom, hogy tudnának jobban. Féltenének? Vagy irígyek? Vagy miért ilyenek? Vagy annyira megviselte a háború őket, hogy ennyire nem szeretnek vele foglalkozni? (a második világháborúra gondolok)

16/f