Miért nem keresik egymást az emberek?

Teljesen. Nálam ugyanez a szitu volt régen az egyik "barátnőmmel".

Eleinte rendesen összejártunk, pár saroknyira laktunk egymástól a suliban évekig egymás mellett ültünk. A legjobb barátnők voltunk.

Egy idő után észrevettem, hogy csak én keresem őt. Semmi különös nem történt nem vesztünk össze csak ilyen lett. Mindig én kerestem őt. Persze ilyenkor örült meg minden, mentünk csavarogni csak épp mindig én kellettem hozzá.

Egy idő után meguntam. Elegem lett. Ennyire vagyunk barátnők?

Na egyszer elhatároztam, hogy addig nem keresem őt, amíg ő nem keres engem. Na ebből lett évi 3 találkozás rendszerint akkor, amikor neki szüksége volt valakire.

Aztán szépen el is maradtunk egymás mellől.

Néhány év csend után meghívott az esküvőjére. Azt sem tudtam, hogy pasija van.

Nem mentem el. Kapott egy dísztáviratot. Minek költsek ajándékra tízezreket a minimális fizetésemből ha arra se méltat, hogy néha rám csörögjön.

Megköszönte a táviratot aztán azóta is csend. Ennek legalább tíz éve.

Azóta másokkal barátkozom.

Javaslom ne szólj bele, az ő dolguk nem lesz minden barátságból örök barátság. Barátok jönnek mennek csak kevesen maradnak hosszú időre. Egyébként meg rendezzék le egymás közt.

Teljes mértékbe igaza van.

Amúgy meg pontot érdemel az első kommenter.

ő dolguk, ez van.