Segítség, nagyon idegesítő a barátnőm! Mit kezdjek vele?

Ismertetlek titeket a problémámmal, illetve a probléma forrásával.

Az a helyzet, hogy a barátnőm valami vallási gyűlés tagja, a családjával együtt. Ezzel tényleg nincs semmi baj, de ez és a szülei tanításai annyira hatással vannak rá, hogy már nem érzem kellemesen magam a társaságában.

Először is, minden emberre úgy néz, mintha mindenki buta lenne, és ő meg a nagy, "megvilágosodott." Szilárd meggyőződése, hogy a mai sztárok mind ribancok, drogosok és alkoholisták. Ja igen, és Ő ennél sokkal értelmesebb és okosabb, mint hogy ilyen zenéket hallgasson.

Ezzel mi a bajom? Szerintem oké, hogy van véleménye és ki is mondja azt. De könyörgöm, ne pocskondiázzon olyan dolgokat, amiket mi szeretünk!

Másodszorra, annyira rosszul kezel néhány helyzetet, hogy az már nekem fáj, és gyakran megrugdosom óra közben a pad alatt, hogy fejezze már be. Mert elsőre is megértettük, hogy ő mindjárt leteszi a felsőfokút angolból és minden tantárgyból kiváló. Szóltam is neki, hogy hagyja már abba a dicsekvést, de néha nem veszi észre magát.

Egyébként nem csoda, hogy tűnnek el mellőle az emberek (nincsen igazi barátja, rajtam kívül. Egy nagy csoportban vagyunk, de valahogy mégsem szeretik őt annyira a barátnőim, nem is nagyon hívják meg bulikra. Vajon miért? Olvass tovább.)

Amikor a barátnőim segítségre szorulnak matekban, és odajön, kiselőadást tart arról, hogy "úristen, ezt nem tudjáátok??? pedig ez olyan könnyű... például nekem simán ment"

Folyton tanul és tanul. (nem. inkább pedáloz) Ez sem probléma! Felőlem legyen a hobbija is a tanulás, de már egyszerűen nem emailezek vele szívesen (facebookja nincs, valószínűleg nem engedik) mivel folyton csak a tanulásról beszél.:(( Megvan a kis világában, és nem is él közösségi életet. És erre jön a további rész...

hogy én midig meghívom bulikra, meg ilyenek. Az egyik barátnőm is ezt csinálta eleinte, de sose ment el rá. Az ok: a szülei. Mondjuk elmentünk egy kirándulásra (profi felügyelettel) de nem engedik el, mert nem ismerik még annyira a barátnőm szüleit, így nem örülnének neki, ha így elmenne. És ennyi. Semmi tiltakozás, vagy érvelés. (De tényleg, mi történne egy kiránduláson??) Azt hallottam, hogyha egy ember szeretne velünk lenni, akkor mindent megtesz a cél érdekében. Nem akarom hogy lázadjon... de elképzelem azt a szituációt, hogy már azt mondják, hogy nem örülnének neki és "oké, apa, anya. rendben. akkor nem megyek." ha sose megy, akkor már a végén nem is próbálkoznak nála a többiek.

Néha tényleg zavaró a viselkedése, például, amikor ülünk hárman az ebédlőben (és, ő, és egy másik barátnőm) elkezd velem csevegni, hogy amúgy meghív péntekre hozzájuk. És ezt mind a harmadik fél orra előtt! Most komolyan, egy társaság vagyunk, vagy nem? Ha csak engem akar meghívni (oké, díjazom) akkor nem mások előtt, mert rosszul eshet nekik.

A legfurcsább, hogy én vagyok a legjobb barátja. Sajnos visszafelé nem igaz.. nem érzem jól magam vele.:( Mit csináljak? Mit tennétek a helyemben?