Miért van az, hogy sokan inkább szülnek, amikor úgy látják, hogy más nem jön össze nekik?

Mennyivel jobb az olyan helyzet, hogy nagy jólét stb. abba születik bele a gyerek, majd egy hirtelen jött betegségből kifolyólag apuka elveszíti jól kereső állását és lecsúsznak???

Nem lehet, hogy te csak irigy vagy rájuk?

Miért is baj albérletbe szülni?

Én 24 éves lány vagyok, 22 évesen végeztem a fősikolán és ez idő alatt összesen 2 hónapot tudtam dolgozni, ráadásul már ennek is 1,5 éve.:( Ez idő alatt az önbecsülésem a béka feneke alá került. Mi is albérletben élünk a párommal és nagyon szeretnénk babát.

Nagy a kísértés, hogy babát vállaljunk, de legalább egy lakás árát szeretnénk összeszedni, viszont én folyamatos munkakeresés mellett sem tudok elhelyezkedni, a párom pedig hiába keres jól, az albérletre, a kajára, a cégköltségekre (ő vállalkozó) el is megy és 10 ezret sem tudunk félretenni.:( Szóval most úgy döntöttünk, hogy szerencsét próbálunk Svédországban. Ha minden jól megy, akkor 2 év alatt összeszedjük egy lakás árát és még egy évet rá akarunk húzni, hogy legyen megtakarításunk is.

Én nagyon szomorú vagyok emiatt, mivel én mindig fiatalon szerettem volna szülni. Nem azért mert félek, hogy lemaradok valamiről, hanem mert nálunk mindenki fiatalon szült és én ideálisabbnak tartom, mintha 30 éves korom után szüli valaki az első gyerekét. Mivel emberek vagyunk, nem vagyunk egyformák így ebben nem kell egyet értenünk, de én akkor is 23-24 évesen szerettem volna megszülni az első babámat. Ehhez képest még kilátásunk sincs arra, hogy megfelelő körülményeink legyenek.:(

Én valahol meg tudom érteni, ha valaki ilyen helyzetben gyerekre vágyik, mivel ettől talán újra fontosnak érezheti magát, ráadásul akármilyen nehézségekkel is jár egy gyerek kétségtelenül sokkal több örömet okoz. Mi is úgy nőttünk fel a húgommal, hogy nem mindent kaptunk meg, mégis emberek lettünk. Aki úgy nő fel, hogy szűkölködik a család annak ez lesz a természetes, mert ha feje tetejére áll, akkor sem lesz több pénz. Ennek is vannak előnyei.

Viszont emellett én felelőtlennek is tartom, ha tényleg annyira rossz helyzetben él valaki, hogy pl. folyamatosan nő az adósság és nem tudnak kitől segítséget kérni. Pl. van aki olyan szerencsés, hogy a szülei tudják támogatni és ez a szülőknek sem nehézség, akkor miért ne lehetne vállalni azt a gyereket? Másrészt ha most teherbe esnék, akkor én sem lennék képes elvetetni. Szóval nem minden fekete vagy fehér, sok tényező közrejátszhat egy ilyen döntésben.:)

Ráadásul tényleg folyton változnak a körülmények és lehet, akik ma mindent megvehetnek, holnaptól nincs munkája és fordítva, ha valakinek évek óta nincs munkája, aztán hirtelen kap egy remek lehetőséget. Sosem lehet tudni!:)

Szerinted csak azért mert 23-24 évesek még ráérnek?

25 évesen már nem elleneznéd, hogy gyereket vállal?

Süt a butaság és az irigység a szavaidból.................

3.válaszoló!

Sok sikert Svédországhoz!

Teljesüljön minden álmotok!

3. vagyok

Köszönjük a jókívánságot, remélem most már nekünk is lesz egy kis szerencsénk!:)

Én amondó vagyok kedves kérdező, hogy amíg nem jártál a másik cipőjében, ergo nem élted az ő életét, addig ne ítélkezz! Most te úgy gondolod, hogy felelőtlenség így gyereket vállalni, ahogy leírtad, mert nektek adottak a körülmények és nem kell ezen rágni magad. Szerencsés vagy, mert jó helyre születtél, tudtál tanulni, találtál munkát, a párod hasonlóképpen, még az is lehet, hogy sokat kellett szenvednetek mire ideértetek, de továbbra is azt mondom, hogy nem vagyunk egyformák.

Van aki agilis személyiség és a jég hátán is megél, de van, aki félénk, behódoló típus, aki nem száll szembe másokkal, hogy érvényesítse az akaratát (mint pl. én). Egy nagy szájú ember nem tud csendben maradni egy napig sem, viszont egy csendes ember ugyanúgy képtelen kiabálni. De ha azt látnád évről évre, hogy ha megszakadsz, akkor sem tudsz javítani a helyzeten, akkor lehet te is elgondolkodnál.

Én folyamatosan munkát keresek 2 éve, de állásinterjún is kb. csak 6-7 alkalommal voltam ez időt alatt. Na már most nekem senki sem mondja el utána, hogy miért nem kaptam meg a munkát és én igenis magamra veszem, hogy bennem van a hiba, hogy nem kellek sehova. Van aki egy perc alatt túllép ezen és már megy is a következő helyre. Szóval nem lehet mások életéről véleményt mondani, amíg nem éled át vele a mindennapokat! Ráadásul, ha teljesen más személyiség vagy, akkor nem is fogod megérteni. Azért mert az egyik ember ilyen a másik meg olyan, nem lesz egyik sem jobb vagy rosszabb, egyszerűen csak más. Nem kell megérteni a másikat, nem kell egyetérteni vele, csak el kell fogadni, hogy ő így látja jónak, amit éppen tesz!

Én sokkal inkább értetlenül állok az olyan "emberek" előtt, akik eldobják a gyerekeiket (megölik, beteszik egy otthonba, vagy utcára dobják), mert ez sokkal rosszab, mint az aki szegényen, de becsülettel neveli a gyerekét, aztán az bármit csinál, akkor is ott áll mellette és erőn felül támogatja.