Lehet tabu kérdésnek számít, de ha úgy állna, hogy halálodon vagy, vagy meghalna valakid, a szervei (dd) el pedig mások lennének megmenthetők, te beleegyeznél, hogy vigyék, amit tudnak, vagy foggal-körömmel ragaszkodnál ahhoz, hogy nem?

Igen, nekem azokra a szervekre már nem lesz szükségem (se a halott rokonomnak).

Én azt nem értem, hogy ez egyáltalán miért beleegyezés kérdése, amikor valaki élete múlik rajta.

Ami használható, azt adják oda másnak. Nekem már úgysem lesz rá szükségem. A megmaradt részeimet pedig felőlem akár tudományos célokra is fölhasználhatják, vagy amire csak akarják. Ha valami azért mégis marad a testemből, akkor hamvasszák el, és szórják szét. Így még sírhely és koporsó sem kell, az is fölösleges.

Egyébként a családom és a barátaim is azon a véleményen vannak, hogy a felhasználható szerveiket adják majd másnak.

Azok a szerveim, amik a halálom után még jó lehet másoknak, akkor kapják meg azokat.

Gondolj bele, valakinek megmentheted ezzel az életét és ez csodálatos dolog.

Nem értem miért kell ezt ellenezni... és tényleg azt kéne, hogy oda vissza működjön ez a dolog...aki nem adja, az ne is kapjon!

Amúgy meg halkan megjegyzem,hogy sok esetben nem adják oda senkinek, mert nagyon sok mindennek klappolnia kell ahhoz,hogy egy szervedet másnak adják...de ha egy pl 5 éves kislány életét menthetnéd meg te nem tennéd?

Nem kellene, hogy tabu legyen (nem is hiszem, hogy az, az utóbbi napokban több ilyen kérdést láttam).

Halálom után azt csinálnak a szerveimmel, amit csak akarnak. Semmi szükségem nem lesz már rá.

Hozzátartozók inkább döntsenek magukról, de ha muszáj, hasonlóan döntenék róluk is.

Utolsó, te aztán igazi tündérvirágszál vagy. Azok a te szerveid, de gondolom akkor temetni is majd minden tulajdonoddal együtt temessenek, mi? :D

Az enyémeket vihetik, sőt, ha másra nem leszek jó, akkor megcsinálhatnak olyanra is, mint a Bodies kiállításon a bemutató anyag. Minek rohadjak el, ha akár hasznom is lehet? Másrészt csak nem azért fognak agyoncsapni, hogy kikapják a májamat meg a vesémet, onnantól meg hogy halott vagyok kit érdekel? Nem tudom hogy létezhetnek olyan emberek, akik mástól sajnálják, ami nekik már nem kell.

Persze hogy bele egyeznék.Nekem azokra a szervek már nem kellenének.

A tudat is jó hogy más embert meg tudnék vele menteni.

Én sem egyeznék bele, nem azért mert irigy vagyok, hanem azért, mert nem tudom milyen tulajdonoshoz kerülnének.

Nem szeretném, ha a májam egy alkoholista elinná, a tüdőm egy bagós "elfüstölné", egy drogos a szívem tönkretenné stb.

Ha meg oda is adnám a szerveim, akkor is csak a családomban valakinek, esetleg a jó barátaimnak vagy az ő családjának.

Ha Én vigyázni tudtam rá, akkor más is tudjon és ne azokra támaszkodjanak, akik hirtelen elhaláloztak. Sok esetben az egyén, maga tehet arról hogy így végezték a szervei. Sok más esetben a szülei tehetnek arról, hogy a gyerekük valamilyen elégtelenséggel született. Például anya cigizett, apa drogozott vagy ép ütötték a gyereket a hasukban, hogy kapjanak rá majd támogatást. Végül pedig ott vannak azok, akik tényleg nem tehetnek róla, hogy a szerveik bemondták a szolgálatot.

Még ha le is pontoztok akkor sem lesz más, ugyanúgy senki nem kapja meg a szerveim. Felfogás kérdése az egész.

Egyébként a szervhibákat én természetes szelekciónak fogom fel, eddig is volt szívroham és ez után is lesz. Amióta léteznek emberek azóta van szívroham is. Eddig még nem halt ki az emberiség a természetes szelekcióban és ez nem is lesz más kép. Ez biztosítja azt, hogy a legjobb génállományú emberek tudják elvetni a következő generáció csíráját.