Hogy lehet feldolgozni, mit lehet mondani egy fiatal halálos betegnek?

Tudom ajánlani neki ezt a könyvet, Raymond Moody: Élet az élet után.

*****

Kedves Kérdező.

Nem kell mindig feltétlenül mondani valamit. De az ember ilyen; a szavakat keresi, mert kínos a csend. A csend ugyanis a belenyugvás, az elfogadás jele. Ha az ember nem mond semmit egy halálos betegnek, akkor úgy érzi, mintha szavak nélkül azt mondaná: "mindketten tudjuk, hogy meg fogsz halni". Ha ezt a beteg is tudja, és elfogadta, akkor ne akard kényszeredetten vigasztalni, mert ez csak fárasztani fogja őt. Fárasztani fogja, mert a végén, még ő kell hogy vigasztaljon téged. Vagy legalábbis köszöngetni az együttérzést.

Szóval ne mondj semmit, csak maradj mellette. Egy mosoly, egy ölelés, ez sokkal több minden szónál.

(Bocs, ha túl ömlengős lett, de sajnos tapasztalatból beszélek.)

Sajnos nálunk a családban sok halállal végződő rákos beteg volt, egy barátnőm is daganatos betegségben hunyt el néhány éve.

Az a tapasztalatom, hogy ugyan a lelked mélyén tudod, ahogy mindenki más is, hogy ritkán van ennek jó vége, még sem mondhatod azt, hogy "úgyis meghalsz, tök mindegy". Nem is lenne jó ebbe beletörődni!!! Legyetek mellette 100%-osan, vidítsátok fel, adjatok neki célokat, örömet a mindennapokban. Érdeklődjetek, hogy hogy van, bátorítsátok, hogy minden rendben lesz. Nem az a fontos, hogy te hidd ezt el, hanem hogy Ő!! Bízzon abban, hogy igenis van remény és megfog gyógyulni, mert ha ő lélekben feladja, akkor veszett fejsze nyele az egész.

Egyébként nem tudom milyen betegségről van szó. Nem rég hallottam valami gombákról, amik állítólag "jó hatással vannak" a daganatos betegségekre. Annyira meggyőző dolgokat olvastam róla, hogy nálunk ha nálunk ne adj isten megint lenne ilyen a családban, vagy esetleg én lennék, biztosan kipróbálnám.

A lényeg, hogy ilyenkor a beteg környezetének kell erősnek lennie és tartania benne a lelket, hogy érezze, hogy élnie kell és ne adja fel!!

egyébként a szerves dolog morbid, lehet, hogy viccnek lett szánva, de mellékesen megjegyzem, hogy remélhetőleg a beteg gondolni fog erre, hátha másokon tud majd segíteni.

Másrészt nem lehet semmit mondani, vagy mondhatsz akármit. Téged az nyugtatna meg, ha valami olyat tudnál neki mondani, amitől egycsapásra úgy érezné, hogy ennél jobb dolog nem is történhet vele, mint hogy megfog halni. Mint amikor vígasztaljuk a kisgyereket hogy ne szomorkodjon, amiért összetört a kisautója, majd kap egy újat, szebbet, nagyobbat. Csak légy mellette!

5 vagyok megint.

Valami fontos lemaradt, de kérlek ne vedd morbidnak:

Azok, akik már 100% a haláluk előtt állnak, sokszor nagyon félnek a haláltól. A mamám mikor haldoklott megkérte anyut (a lányát), hogy beszélgessenek kicsit a halálról. Anyu persze eleinte jött a szokásos "ne add fel, nem fogsz meghalni" szöveggel, aztán a mamám ezt mondta: "Elegem van, hogy senki nem veszi komolyan a helyzetemet és a félelmeimet. Mindenki tudja, hogy haldoklom, de senki nem mer róla beszélni, mindenki csak elhesegeti a témát. Haldoklom, és félek. szeretném kibeszélni magamból a félelmeimet és az érzéseimet. szeretnék a halálról beszélni."

Döbbenetes volt ezt akkor hallani, de igaza volt. Onnantól kezdve nem volt tabu, hogy meg fog halni. Ő is megkönnyebbült.

Te is ajánld fel, hogy ha szeretné kibeszélni magából a halállal kapcsolatos érzéseit, akkor veled megteheti.