Veletek is előfordult már, hogy csalódnotok kellett egy barátban (esetleg többen is)? Mi történt pontosan?

Nekem is elég sok ilyen "barátom" volt.Amikor baj volt,akkor jöttek hozzám,hívogattak telefonon,hogy találkozzunk,amikor pedig kicsit jobb lett a helyzetük,akkor eltűntek egy időre.Tudnék botrányos dolgokat mesélni.És amikor ezt megelégeltem,akkor még nekik állt feljebb,hogy én hogy merem őket elhanyagolni.Na hát ennyi.Nagyon undorítóak voltak.Az ilyen ember nemhogy nem barát,hanem menekülni kell előle.

Még annyit róluk,hogy ők játszották azt velem évekig,hogy pl egy rövid időszakra nagyon jóban lettünk,minden nap jött át hozzám egyik barátnőm beszélgetni(panaszkodni),utána amikor megoldódtak a gondjai,egyszerűen eltűnt.Amikor felhívtam telefonon,nagyon bunkó volt,azt éreztem a hangjában,hogy hogy merem én őt felhívni,zaklatni.Még én éreztem magam rosszul.Nem próbálkoztam túl sokszor,amikor ezt csinálta,akkor hagytam a fenébe.Volt,hogy hónapok múlva keresett csak,amikor kitört náluk a harmadik világháború,folytonos veszekedés volt a családjában.Ennyi.Bezzeg amikor békeidőszak volt,akkor fel tudott hívni annyi időre,hogy eldicsekedhesse,hogy neki milyen nagyszerű,menő barátai lettek,sokkal jobbak,mint én és még pasija is van,na mit szólok hozzá?Sőt,pénze is!Az utolsó ilyen hencegő telefonhívás után megszakítottam ezzel a pics@val minden kapcsolatot,már egy éve nem hallottam róla és nem is érdekel,mi van vele.Sok ilyen "barátról" tudnék mesélni.

Ha a te barátaid is ilyenek voltak,szerintem nem vesztettél velük semmit.

Nekem csak ilyen barátaim voltak. Már nem tartom velük a kapcsolatot. Egyedül(is)jobb, mint ilyen "barátokkal"

Nem veszítesz semmit sem, ha te sem tartod velük.