Volt-e olyan vágyad, amit meg tudtál valósítani, pedig nem is gondoltad, hogy megvalósulhat egyáltalán?

15-16 évesen (és korábban, mikor elkezdtem álmodozni álmaim "hercegéről") egy hosszú barnahajú, kékszemű srácot képzeltem el, aki tud gitározni...

Évekkel később egy parkban rátaláltam :D

Már együtt vagyunk 5 éve és most tervezzük az eljegyzést, ez számomra elég is :D

Mostmár államvizsgázni szeretnék, egy munkahelyet, aztán eljutni Görögországba és majd 2-3 év múlva egy gyönyörűséges lagzit a legjobb barátaimmal és a közös családdal. Ennyi...ja és persze utána egészséges gyerekek. Ha mindez meglesz, nem lesz okom panaszra :)

Olyan barátot akartam, aki pont olyan dinka, mint én. De nem vagyok valami szép s sokáig nem volt önbizalmam, első gyerekként nem tudtam kitörni az utam, anyám sokáig nem engedett sehova. Így elég reménytelen volt a dolog. Aztán, kicsit túlkorosan, de 20on túl elkezdtem bulikba járni, ahol megismerkedtem egy sráccal. Aki pont olyan dinka, mint én és már két és fél éve együtt vagyunk.

A másik, hogy lediplomázzak. Féltem, hogy nem sikerül, és egy éve halogattam a szakdolgozatomat. Nagyon paráztam, hogy visszadobják, vagy valami ilyesmi. De ma megkaptam a bírálatot és erős négyes. Már csak egy államvizsga és ezt is kipipálhatom.

Jóképű, szerető féjre vágytam, aki imád engem. Ez sikerült.

Vágyom még egy gyönyű, egészséges kislányra, és hogy végre el tudjak helyezkedni a szakmámban, remélem pár éven belül ezek is sikerülnek.

Miután szüleim kapcsolata megromlott, elég nehéz volt elviselni, hogy bármilyen lelkesen is hazajöjjek két depressziós arc fogad, a légkör érezhetően az én kedvemet is percek alatt lehúzta. Akkor volt az a vágyam, hogy szeretnék egyedül élni, de hát nem volt perspektívám, hogy elköltözzek, munkát találjak; tanultam még.

Először testvéremtől sikerült "megszabadulni", aki szintén nem bírta tovább, és nagyszüleimhez költözött.

Aztán szüleim is eljutottak oda, hogy nem bírják ki együtt, egyikük elköltözött - nem is szerette a vidéki életet. Ám hamar kiderült, hogy a "se veled se nélküled" állapot tipikus esete forog fenn náluk, így a másikuk is beköltözött a városba, hogy újrakezdjék. Egy évig egyedül laktam a házunkban, először alig akartam elhinni. Az volt a legszebb évem. Aztán az újrakezdés sikertelensége miatt megint szétmentek, és másodjára elment szülőm (direkt nem mondom melyikük melyik) visszajött.

Azóta ez a ki-be költözés még párszor megtörtént rövidebb időszakokra, szerencsére a feszültségek enyhültek, most már elfogadóbbak egymással szemben, így a velük való együttlét is sokkal elviselhetőbb.