Hisztek ezekben a dolgokban? Miért ennyire kiábrándult mindenki?

A 10 millió Magyar emberből talán ha a tizede használja ezt az oldalt. Általában az emberek nem örömükben, hanem elkeseredettségükben, és bánatukban kérdeznek. Erre vannak a rovatok.

Válás, egészség/itt se azt kérdezik, miért vagyok makk egészséges ugye?/ stb.

Szerinted a maradék 9/10-ed ugyanígy él? Biztos vagyok benne, hogy nem. Legalábbis az én környezetemben nem tapasztalom azt az iszonyatos negativitást amit leírsz.

Szerintem mindenkinek olyan az élete amilyenné teszi. Ez közhely persze, de én ténylegesen hiszem. A világot a saját szemüvegeden keresztül nézed. Nekem jelenleg nincs munkám, ezért érek rá ilyen nagyon. Nem sírok, nem nyavalygok, egyszerűen keresek, és férjemmel minden este átbeszéljük, hogy napról napra közelebb kerülünk a célunkhoz. Hiszen így is van, mert egy napon biztos munkába tudok állni. Tehát minden nap közelebb visz hozzá, hisz teszek érte.

Pénzünk sincs, hisz nincs munkám, de elfogadjuk, hogy ennyi van, de ahhoz is napról - napra közelebb kerülünk,hogy kilábaljunk a jelenlegi nehéz helyzetből.

Egy életszemléletet nem lehet három sorban leírni, de tényleg hiszem, hogy mindenki olyannak látja a világát amilyennek szeretné.

Így hát ne keseredj el, csak kezdj figyelni a pozitív dolgokra a negatívak helyett, és vidd véghez azt amit szeretnél. Az álmaink a legfontosabbak, hiszen csak akkor tudjuk milyen úton induljunk, ha tudjuk hova akarunk eljutni.

Apám szociológus és pont a hétvégén látogattam meg, akkor szóba kerültek a kulturális különbségek ország és ország között.

Ő mondta, hogy a magyarokra jellemző ( a többi nemzethez képest), hogy negatívan látják a világot (tehát a negatív eseményeket felnagyítják), illetve a tehetetlen kesergés, irigység. Ebből fakad leginkább az általad említett jelenség.

Egy másik országba készülök költözni, egy odavalósi barátommal beszélgettem, hogy mihez kezdek majd ott. Mondta, hogy például lehetne éttermet nyitni, kevés a magyar étterem arrafelé. Elnevettem magam, hogy ne hülyéskedj, az nagyon tőkeigényes, tőkém meg nincs.

Komor arccal nézett, majd mondta, hogy ne vicceljek, hát befektetőt kell keresni, hogy ne lehetne! És náluk tényleg így megy minden, hogy "olyan nincs, hogy nincs".

Természetesen a mostani rossz gazdasági helyzet se segít a magyarok hozzáállásán, az még inkább lerántja.

A 90% pedig nem KSH adat, hanem légből kapott túlzás. Pont olyan, mintha valakinek egy rokona rákos lesz, majd mondjuk a tévében hallja, hogy egy híresség is rákos, akkor hajlamos úgy fogalmazni, hogy "már az emberek 90%-a rákos". Ez nem tény, nem adat, hanem érzelmileg felnagyított közlés, mivel érintett a dologban.

Egyébként egy pszichológustól olvastam egyszer egy érdekes cikket, szerintem nagyon igaza volt. Az ő cikkét foglalta össze egy mondatban Henry Ford: "Mindegy, hogy azt hiszed, hogy sikeres leszel, vagy sem, igazad lesz."

Tehát az önbeteljesítő jóslatok működnek. A sikerességnél főleg, sőt, még a szerencsénél is. Aki szerencsésnek hiszi magát, az az is lesz, míg aki balszerencsésnek, az pedig balszerencsés.

Ezeken mind egy dolog segít: a HIT!

Mindegy miben, de hinni kell, mert az visz előre. hit és elkötelezettség a céljaink iránt.

Ami meg megédesíti a napokat: szeretet és apró örömök. Örülj, mert süt a nap, vagy látsz egy szép virágot. Meglátsz az utcán egy kacagó gyereket, a buszon egymásra mosolyogtok egy idegennel, segítesz egy néninek leszállni a buszról. Felveszed egy gyerek elgurult labdáját és vissza adod.

És a többi...az öröm örömöt szül, a hit pedig erősít.

Még véletlenül se mondj le az álmaidról!! Akkor véged...

23N

Az tény,hogy ez az ország élhetetlen,látjuk a hírekben és tapasztaljuk a való életben.A szakmám ellenére nem tudok elhelyezkedni postán,3 műszakban gürizek,mégsem keresek annyit,amennyi elég lenne egy albérletre,ezért édesanyámmal és öcsémmel élek,még szerencse,hogy jól kijövünk.Olyan férfit nem találtam,akinek nem csak szexre kellenék,ilyet pedig én nem vállalok,vagy komolyan vagy sehogy.A párkeresést évekkel ezelőtt feladtam,kényelmesebb így,munka mellett meg van a fenének türelme hozzájuk.A politikusok szétlopnak alólunk mindent,minden ökörségre levonják az adónkat(aminek látszatja nincs),és fizetéskor mi marad belőle?Egy nagy kalap sz@r.Ilyen körülmények közé én nem szülnék gyereket,igaz az sosem volt vágyam.Azon vagyunk öcsémmel,hogy elmenjünk ebből az országból,neki még 1 éve van a szakmai vizsgáig,én addig próbálom tanulni a németet,ami így,hogy nincs pénzem tanfolyamra,nagyon nehéz.Nem látom,hogy itt van esélyem a kiszámítható,élhető jövőre,szépen araszolunk a szakadék felé.Csodálkozol,hogy az emberek kiábrándultak?Hova reménykedjen az ember,mikor kormány-szinten lassan mindent elvesznek tőlünk,amiért élni és egyáltalán dolgozni érdemes?

A szerelem meg egy idő után tényleg elmúlik,ezen nincs mit szépíteni.Ismerőseim körében tapasztaltam,meg hát szét kell nézni az oldalon,garantáltan elveszi a kedvedet attól,hogy kipróbáld.Az álmodozás szép dolog,de nem árt inkább a realitásra koncentrálni.25/N

Mondjuk az tény és való, hogy a férfiak által több a megcsalás, hisz a többség hajlamosabb rá, mivel férfiak, nem kell ragoznom. Sajnos már csak azért is hiszek ebben, mert ebben nőttem fel, ezt láttam a baráti társaságomban is, és engem is megcsaltak nem egyszer...

A többiben nem hiszek.

A nők ugyanúgy megcsalják a férfiakat. De nem ez a lényeg. Az embereket fogyasztói szemléletre nevelik, jelszó: ha valami nem megy, ne javítsd meg, dobd ki és szerezz be másikat! Persze, hogy ezt mindenki alkalmazza az emberi kapcsolatokra is, és szétmennek a házasságok, felbomlanak az összeköltözések. A fiatalokat nem tanítják meg kommunikálni, kifejezni az érzéseiket, beszélni a problémáikról. Nincs érzelmi intelligencia, hiányzik a mostani fiatalokból a kultúra, a képesség, hogy gyengéden megfogjuk a másik kezét, mélyen a szemébe nézzünk, és azt mondjuk: "gyere, mondd el mi bánt, figyelek Rád". De ha lenne is, a partner nem tud rá értelmes választ adni, mert ő sem tudja, csak hogy valami nem jó.

Szakadék felé rohan a világ, és az emberek ezerrel nyomják a gázpedált.