Mitől függ általánosságban, hogy az embernek valaki szimpatikus vagy sem?

Nem nyúltál mellé a besavanyodás szóval. Az egyik sógornőm olyan,hogy már ránézésre mindenkiről a rosszat feltételezi. Munkahelyen, utcán, boltban, bármerre jár. Ezért aztán nincsenek is barátai, karrierista és a munkájába menekül. Sokszor már én sem szeretek vele beszélgetni, mert folyton csak azt hallgatom, hogy ez meg az milyen szemét, és ővele akarnak kib@szni. Őróla el mondhatom, hogy be van savanyodva, mert ha néha itt van nálunk és vannak itt haverok, ismerősök, csak ül bárgyú képpel és azt elemzi, hogy majd kit fikázhat, ha már kettesben maradtunk. Sajnos az ilyen emberekre senki nem kíváncsi, még én sem, csak hát ugye rokon...

No. ma sikerült megint ízelítőt kapnom a témáról. Van egy viszonteladói partnerem, évek óta úgy érzem tök jó a viszonyunk és nagyon jól mennek a dolgok. Meg mindig nagyon kedves amikor megyek hozzájuk. Ma meg egy tök apró pitiáner szarság miatt felhívott, és úgy leb@szott, hogy még most sem tudok napirendre térni. :-S komolyan mondom, vagy totál idegbetegek az emberek, vagy én vagyok túlzottan türelmes, de az amiért lecseszett igazságtalannak érzem. Vagy túl érzékeny vagyok?

Eszembe jutott, hogy a felesége mesélte korábban, hogy mindketten valamilyen antidepresszáns csodapirulát szednek és hogy ettől milyen rózsaszínűnek látják a világot. Igen ám, csak lehet, hogy épp ez miatt nem tudják kontrollálni az érzéseiket. Már más embereknél is megfigyeltem, hogy épp azok a robbanékonyak, akik látszólag túlzottan mézes-mázasak. Náluk sokszor valami hiba van a rendszerben. Lehet az a jól, amikor valaki kezdetektől fogva szókimondó, így nem tud meglepetést okozni. Mint Puzsér Róbert :-))))))) Volt egy nagyon jó barátom (sajnos meghalt) ővele pl. úgy barátkoztam össze, hogy eleinte az idegeimre ment az okoskodásával és a túlzott "nagyon megmondom" stílusával. Egy idő után rájöttem, hogy ez jó, kimondottan hasznos. Mondanom sem kell, soha nem okozott csalódást.