Mitől függ általánosságban, hogy az embernek valaki szimpatikus vagy sem?

Igen, sajnos sokan egyfajta "eszköztárat" használnak, amilyet a porszívóügynökök vagy színészek is, és ez tanulható is. (Szembe nézés, mosoly, név szerint köszönés, "Hogy vagy? .. Ó tényleg!?" mű-érdeklődés, stb.) Ha sok ilyet láttál már, lehet rutint szerezni, de akkor is könnyű beleszaladni a csapdába.

Az a baj, hogy ha az ember folyton ezt figyeli, akkor gyanakvó lesz, bizalmatlan, és elriaszt őszinte embereket is. Ha meg nyitottak vagyunk, akkor kicsit naívak is. A kettő között nehéz a középutat megtalálni.

Te vagy a rég elveszett testvérem? :D

Ez annyira igaz rám is :/

De az a legrosszabb mikor ezt más látja és ki is használja :S

Egyet fogadj meg, ha már gyanakodsz ott valószínű van valami hiba...

Am az első voltam.

Ja és még annyit, hogy igen is a másik fél az aki hibázik. A jóhiszemű az embereket sokan hajlamosak kihasználni.

És ez nem a te hibád.

"Ezért tettem fel a kérdést, mert kíváncsi vagyok, mások hogyan kezelik ezeket a dolgokat."

Én személy szerint próbálok naív maradni, és nem besavanyodni. Egy kis naivitás fontos, másképp csak megtervezett lesz a "boldogság". Viszont van pár alapszabály, amit próbálok betartani, és mint "elvi kérdés"-re hivatkozni, ha szóba kerül. Például pénzkölcsönzés nagyban az nálam tabu, ha valaki ezt nem érti meg, akkor már nem fog jól működni.

Stb. :)

"Én személy szerint próbálok naív maradni, és nem besavanyodni."

Helyesbítem saját magam, nem a besavanyodás a jó szó, inkább megkeményedni szoktak emberek, és képtelenek lesznek őszinte örömre. Ha valaki idáig jut, akkor már lehet figyelni, amit a kérdésbe írtál, szóval biztos ki lehet valahogy szűrni a képmutatókat, viszont az őszinte boldogságról akkor lassan le kell mondani. A naivitás meg kockázatot jelent, de valamiért valamiért... sajnos. :)