Elmagyaráznátok ezt nekem?

én nem tudok helyesen írni, de néha már az én szememet is szúrja az, hogy olyan hibákat ejtenek amitől falra lehet mászni

A napokban volt egy kérés és nem a helyesírással volt a baj, hanem a megfogalmazással teljesen értelmetlen volt

a kérdésben ez volt a hiba

"pár évvel kisebb nálam" Erre írtam a kérdezőnek, hogy nem így kell helyesen írni, akkor ő privátba írt, hogy nekem kéne magyar órára járnom mert így kell írni: kisebb

Azt hittem fejre állok, mikor még neki állt feljebb.

Akkor megírtam neki, hogy nem kisebb hanem fiatalabb

Meg rendszerint az orr valaki mindig órnak írja, folyik az óra a kisgyereknek

Jaj, én attól kapok agyf@szt, hogy nagyon sokan egyszerűen képtelenek egy értelmes mondatot összerakni, mert nem tudják összeegyeztetni a mondatrészeket.

Pl: "Mit szólnáTOK, ha a tizenéves lányODNAK huszonéves barátja lenne?" Vagy ez csak nekem szúrja a szememet?

17-es 13mas vagyok

én nagyon nákolva beszélek, engem ez soha nem is zavart, csak egyszer 4 éve egy fiú rám szólt ez miatt, annyira szíven ütött és azóta próbálok figyelni, mióta figyelek rá azóta én is csúnyának tartom a nákolást és azóta én is rá szoktam szólni a másikra ez miatt

OFF

"Miért van az,hogyha valaki feltesz egy kérdést(bármilyen kategóriában),borzalmasan fogalmaz,tele helyesírási hibákkal,(és itt nem az elírásokra gondolok,hanem a szemnek is bántó helyesírási hibákról) Ha valaki szóvá teszi neki,hogy borzalmasan ír akkor azzal védekezik,hogy"

Bocs, ha ezt kötekedésnek veszed, de vissza szeretnék kérdezni, hogy ha egy mások helyesírását fikázó kérdést teszel fel, akkor hogy ejthetsz ennyi hibát egyetlen mondatban? (És a kérdésed többi részét be sem másoltam, a kommentjeidről nem is beszélve.)

Tudom, hogy ez személyeskedés, de nekem legalább ugyanannyira zavaró olvasás közben, hogy következetesen elmulasztod kitenni a szóközöket az írásjelek után (vessző, pont, már ha épp volt kedved kitenni magát az írásjelet), mintha mondjuk csupa nagybetűvel írnál, vagy muszálynak írnád a muszájt. És látod, neked még csak egy olyan jó mentséged sincs, hogy pl. nem magyar anyanyelvű lennél (mert más latinbetűs nyelvek helyesírásában is szóközt teszünk az írásjelek után), vagy hogy nem lennének meg a megfelelő gombok a billentyűzeteden (mert a szóköz billentyűd ránézésre hibátlanul működik).

ON

Ettől függetlenül teljesen igazad van, bár hadd mondjam el, hogy az általad kifogásolt dolgok egy része egy olyan általános (és nem csak magyar) internetes jelenségnek tudható be, hogy még a helyesen írni tudók egy része sem tartja be olyan szigorúan a helyesírási szabályokat a neten, mint mondjuk egy levélben, egy cikkben, egy dolgozatban stb.

A másik oldalról az is igaz, hogy a (pl. a gyakorikerdesek.hu-n megfigyelhető) helyesírási hibák nagy része valóban nem hanyagság vagy figyelmetlenség, hanem a helyesen írni nem tudás miatt létezik. Viszont meg vagyok róla győződve, hogy az esetek nagyon nagy részében nem jogos az "elkövetők" szemére vetni a helyesírási hibáikat, még akkor sem, ha mondjuk magyar anyanyelvűek, jártak iskolába, s megfelelő magyar nyelvű billentyűzettel rendelkeznbek.

A helyesírás tanulásának témájában ugyan sajnos nem vagyok szakértő, de azt tudom, hogy senki nem úgy születik, hogy tud helyesen írni, sőt, még ha az iskolában egy nagyszerű tanár tanítja is meg egy egyébként jó képességű gyereknek az írást, az sem eredményezi feltétlenül, hogy a gyereknek kitűnő lesz a helyesírása. Ugyanis a helyesírást is nagyobb részben "utánzással", kisebb részben szabályok tudatos elsajátításával tanulhatjuk meg, ami azt jelenti, hogy minden esetben elengedhetetlenül szükséges a jó helyesíráshoz, hogy valaki sokat olvasson helyesen írt szövegeket.

Na most ezzel kapcsolatban már sok probléma felmerül. Az egyik, hogy a gyerekek már évtizedek óta egyre kevesebb irodalmi művet olvasnak el az érettségiig, amiről nem csak az oktatási rendszer tehet. (A többi "bűnbak" közé tartozik pl. a szülő, a tévé, a számítógép...) A kevesebb olvasás pedig eleve rontja egy gyerek esélyeit, hogy jó helyesírása legyen.

Ha viszont ilyen fontos az olvasás a helyesíráshoz, akkor bizonyára nem mindegy egy ember szempontjából, hogy vajon mennyi lehetősége volt olvasni a tanulóévei során. Ez egy szociológiai kérdés, és ebben már inkább szakértő vagyok :), több, hasonló témával foglalkozó adatbázist volt lehetőségem elemezni. Általános, hogy nagyon egyértelmű és erős összefüggést lehet kimutatni aközött, hogy mennyit olvas a gyermek, és aközött, hogy

- milyen a szülei (különösen az apa) iskolai végzettsége,

- mekkora a család könyvtárának nagysága,

- milyen típusú oktatási intézménybe jár,

- mekkora településen lakik.

Egy budapesti, főiskolát vagy egyetemet végzett szülőkkel rendelkező, gimnáziumba járó gyereknek, akinek az otthonában 1000 kötet felett van a családi könyvtár nagysága, szinte összehasonlíthatatlanul nagyobb esélye van "jó helyesíróvá" válnia, mint egy 1000 fős községben lakó, szakmunkás szülőkkel rendelkező, szakközépiskolás gyereknek, ahol a családi könyvtár nagysága 100 kötet alatt van.

Itt nem egyénekről beszélek természetesen (kivételek mindig vannak), hanem általános tendenciákról. Mindebből kiválóan le lehet szűrni, hogy vajon mennyire hibáztatható egy gyerek (vagy akár egy felnőtt) azért, ha nem tud helyesen írni. Körülbelül a társadalom mekkora részének van egyáltalán reális esélye arra, hogy jó helyesíróvá váljon? Nagyjából 15-20%, nem több.

És akkor még meg sem említettem, hogy az internet virtuális világa egyre fontosabb terepévé válik a gyermekek/fiatalok szocializációjának, s jól tudjuk, hogy a neten nemcsak a trollok, a fészbúkozók és a Gyakorikérdések felhasználóinak helyesírása borzalmas, hanem az internetes újságíróké, honlapszerkesztőké, minisztériumi dolgozóké stb. is (tisztelet a kivételnek), akiktől hivatásuk okán el lehetne várni.

Nincs mit csodálkozni tehát azon, hogy ha nincs rákényszerítve a gyermek a pontos helyesírásra, azaz a hanyag helyesírása semmilyen módon nincs szankcionálva (márpedig a neten ennek még az ellenkezőjével is találkozhatunk, amikor minél "egyedibb" helyesírással írja ki valaki a gondolatait az üzenőfalra, annál "menőbb"), akkor természetesen egyáltalán nem lesz motiválva arra, hogy egy olyan, egyébként meglehetősen nehéz, bonyolult és összetett szabályrendszert elsajátítson, mint a magyar helyesírás.

Annak a jelentősége tehát, hogy mekkora arányban áll egy gyerek (de mondhatunk felnőttet is, mert rájuk is igaz) összesen megtermelt írásos produktumában a helyesírásra érzéketlen internetes és a helyesírásra (iskolája válogatja, mekkora) hangsúlyt tevő iskolai (vagy felnőtteknél hivatalos, tudományos stb.) nyelvhasználat, pontosan abban van, hogy ez fogja meghatározni, hogy az egyén egyfajta "energiatakarékosságból" lazít-e a helyesírásán, amikor az internetre írogat (ilyenkor összességében még elfogadható helyesírással, de pl. számos vesszőszabályt, egybeírási-különírási szabályt stb. elhagyva ír - ez pl. rám is jellemző néha), vagy pedig azért nem ír helyesen, mert nem is tud vagy nem is akar (hisz az írásos kommunikációja többségét kitevő cupp, szercsi, lávv, lájk, naon, jíííííí és társaiból álló szókincset használva nem sűrűn kerülhet szembe helyesírási dilemmákkal).

Remélem, "a kötekedési hajlamom kiélése" ellenére is hasznos számodra a válaszom! :)